A ductus arteriosus az aorta és az arteria pulmonalis közötti embrionális összeköttetés, mely általában a perinatális időszakban, azaz a születést követő 6 napon belül, de legkésőbb a 3. hónapig spontán záródik. Amennyiben a ductus arteriosus a perinatális idő után is nyitva marad, úgy nyitott ductusról (ductus arteriosus persistens, DAP) beszélünk.
A veleszületett fejlődési rendellenesség 30%-a congenitális vitium, az összes congenitális vitium 80%-át adja a következő 8 szívfejlődési rendellenesség: kamrai septumdefektus, ductus Botalli persistens, pitvari septumdefektus, Fallot-tetralógia, pulmonális stenosis, coarctatio aortae, aortastenosis, teljes nagyér-transzpozíció. (4) Közülük a ductus arteriosus persistens az egyik leggyakoribb veleszületett szívfejlődési rendellenesség: mint önálló kórkép congenitális vitiumok 5-12%-át adja. Gyakran társul más fejlődési rendellenességekhez is. A fiú-leány arány 1:2. (1) Az élve születések 0.02% - 0.006%-ában fordul elő. Koraszülött gyermekek esetében a ductus arteriosus nyitva maradásának gyakorisága a 28. gesztációs hét előtt született csecsemők esetében 60%, a 2500 gramm születési súly alatti csoportban több, mint 30%. (2) Egy amerikai tanulmány szerint a DAP az 1200 gramm alatti születési súlyú újszülöttekben több, mint 80%-ban fordul elő (3). Különbséget kell tenni az érett újszülöttekben diagnosztizált DAP és a koraszülöttekben előforduló nyitott ductus arteriosus között, ugyanis előbbi congenitális vitium, míg utóbbi esetben a magzati vérkeringés maradványa. (4) Ez a további kezelés szempontjából fontos különbség. Születés után többnyire spontán vagy gyógyszeres kezelés hatására obliterálódik a ductus, így sebészi beavatkozás ritkán válik szükségessé. A nyitott ductus arteriosus átmérőjétől és az átáramló vér mennyiségétől függően légzési és keringési elégtelenséget okozhat (symptomás ductus arteriosus persistens), mely életet veszélyeztető állapot. A ductus okozta keringési – és légzési elégtelenség következményei, az elhúzódó respirációs kezelés és a koraszülöttség ténye miatt gyakrabban fordul elő agyvérzés (IVH), nekrotizáló enterocolitis (NEC), bronchopulmonális dysplasia (BPD) és koraszülött retinopátia (ROP) a betegekben. Munkám célja a Botall-vezetéket záró műtétek morbiditásának és mortalitásának, valamint a kezelés során fellépő kórképek előfordulási arányának vizsgálata volt, mivel ez utóbbiak gyakorisága kevéssé ismert. Dolgozatomban áttekintettem a ductus arteriosus persistens élettanát, tünettanát, diagnosztikáját és a kezelési alternatíváival foglalkozó irodalmat. A kezelés eredményeit összehasonlítottam a szakirodalomban korábban megjelent közleményekben publikált eredményekkel. A Debreceni Orvos – és Egészségtudományi Centrum Gyermekgyógyászati Klinikáján 2000 és 2011 között 108 koraszülöttet kezeltek a ductus arteriosus záródásának elmaradása miatt. Minden gyermek kezelése során először gyógyszeres terápiában részesült, mely 38 esetben (35%) bizonyult sikeresnek. A fennmaradó 70 koraszülöttnél (65%) a gyógyszeres terápia eredménytelen volt, így később a ductus sebészi zárása vált szükségessé. Összesen 32 fiú és 38 leánygyermek került műtétre. Tanulmányomban alacsony születési súlyú koraszülötteket vizsgáltam. A betöltött gesztációs hetek száma átlagosan 25 (±2) hét volt. A legkorábban a terhesség 23. hetében, a legkésőbb a 33. héten születtek a gyermekek. Az átlagos születési súly 765 (±300) gramm volt, a legkisebb újszülött 400 gramm-mal jött a világra, a legnagyobb gyermek pedig 1980 gramm-mal született. Számos gyermek esetében előfordultak más szív – és egyéb szervek fejlődési rendellenességei. Műtéti halálozás nem fordult elő, a műtétet követő posztoperatív időszakban 14 gyermek hunyt el (20%).