Viselhető technológia használat a Debreceni Egyetem hallgatói körében

Abstract

Világszerte sürgető közegészségügyi probléma a fizikai aktivitás hiánya, az ülő életmód széleskörű elterjedése. A probléma jellemző a fiatal populációra is, kiemelten az egyetemistákra, akik idejük jelentős részét töltik üléssel. A technológiai fejlődés egyik katalizátora a mozgásszegény életmód térnyerésének, ugyanakkor ennek köszönhetően számos olyan eszköz jelent meg a piacon, mely éppen a fizikai aktivitás ösztönzésére is szolgálhat. Folyamatosan növekvő tendenciát mutat a fizikai aktivitást mérő viselhető technológiai eszközök – karóra, karpánt – elterjedése a lakosság körében, mellyel párhuzamosan növekszik a magunkról gyűjtött adatok (lépésszám, elégetett kalória, pulzus) mennyisége is. A szerzők témaválasztását az indokolja, hogy a hazai sporttudomány területén kevés olyan tanulmánnyal találkozhatunk, mely napjaink korszerű információtechnológia eszközeit helyezi a fókuszába a fizikai aktivitás dimenziójában. Jelen tanulmány célja, hogy az egyetemista populáció körében felmérje az aktivitást mérő viselhető eszközökkel kapcsolatos attitűdöket. Keresztmetszeti kutatásunk során online kvantitatív kérdőíves felmérést végeztünk a DE GTK hallgatói körében. A kérdőívet 340 fő töltötte ki megfelelően. A leíró statisztika mellett az összefüggések vizsgálatakor paraméteres és nem paraméteres próbákat alkalmaztunk (Pearson-féle khí négyszet próba, Fisher féle egzakt próba, t-próba). A statisztikai próbák eredményeit p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Kolgomorov-Smirnov teszttel vizsgáltuk a változók eloszlását. A megkérdezettek többsége (55%) kipróbált már valamilyen viselhető, fizikai aktivitást mérő eszközt. Harmaduk (34%) jelenleg is használja az eszközét. Akik eddig nem próbálták ki ezeket az eszközöket az árat jelölték meg elsődleges visszatartó tényezőként. Harmaduk tervezi, hogy beruház egy ilyen eszközre a jövőben. Az eszközt használók 39%-a aktivitásmérő karkötőt, míg 61%-uk okosórát használ, vagy használt korábban. Nemek tekintetében nem találtunk eltérést az eszközök tulajdonlását tekintve. A megkérdezett aktivitást mérő eszközt viselő fiatalok 66,8%-nak a fizikai aktivitásának követése volt az elsődleges célja. A leggyakrabban használt funkció a lépésszám követése volt, a megkérdezettek 81%-a jelölte, ezt követte a pulzusszám mérése (67%). Legtöbben a lépésszámukkal kapcsolatban (69%) határoztak meg valamilyen célkitűzést. Minden harmadik hallgató szerint az eszköz hatására többet mozgott és sikerült fenntartania az emelt mozgás szintjét. A hallgatók 44%-a állította, hogy a fizikai aktivitása nem változott az eszköz használatának ellenére sem. A megkérdezettek inkább nem értenek egyet a felsorolt pozitív élettani hatásokkal az eszközök viselésével kapcsolatban. Kutatásunkban is érezhető, hogy a viselhető eszközök hatással vannak a fiatalokra, nyomonkövetik saját adataikat ugyanakkor megkérdőjelezhető, hogy az eszközök önmagukban elég ösztönző hatásúak-e a hallgatók számára az egészségesebb életmód kialakításában.