The lack of physical activity and the growing prevalence of a sedentary lifestyle are urgent public health problem worldwide. The problem is also typical of the young population, especially university students, who spend most of the day in a sitting position. Technological development is one of the catalysts for the rise of a sedentary lifestyle, nevertheless, thanks to this, many devices have appeared on the market that can be used to encourage physical activity. The widespread of wearable activity tracker devices – wristwatches, wristbands – among the population shows a constantly increasing trend, with a parallel increase in the amount of data collected about ourselves (step count, calories burned, heart rate). The main goal of the present study derives from the recognition of the gap in this field in the domestic sports science literature therefore our focus is on modern information technology tools in the dimension of physical activity. The aim of this study is to assess the attitudes of the university student population towards activity-tracking devices. We conducted a cross-sectional online quantitative survey (questionnaire) among DE GTK students. 340 people filled out the questionnaire correctly. In addition to descriptive statistics, parametric and non-parametric tests (Pearson's chi-square test, Fisher's exact test, t-test, Mann-Whitney test) were used to examine the relationships. The results of the statistical tests were considered significant if p<0.05. We performed the distribution of the variables using the Kolgomorov-Smirnov test. The majority of respondents (55%) have already tried some kind of wearable device that measures physical activity. Every third student (34%) are currently using their device. Those who have not tried these devices so far indicated the price as the primary deterrent. 32% of the students plan to invest in such a device in the future. 39% of device users use an activity tracker bracelet, while 61% use or used a smartwatch. In terms of sex, we did not find any differences in asset ownership. The primary goal of the students (66.8%) was to track their physical activity. The most frequently used function was tracking the number of steps, indicated by 81% of the respondents, followed by heart rate measurement (67%). Most of them (69%) set some kind of goal regarding their number of steps. According to every third student, they moved more as a result of the device and managed to maintain the increased level of physical activity. 44% of the students claimed that their physical activity did not change despite using the device. Students tend to disagree with the positive statements related to the devices in connection with a healthy lifestyle. Although the present study suggests that wearable devices have an impact on students and they track their measured data, it is questionable whether the devices themselves are enough of an incentive for students to develop a healthier lifestyle.

Világszerte sürgető közegészségügyi probléma a fizikai aktivitás hiánya, az ülő életmód széleskörű elterjedése. A probléma jellemző a fiatal populációra is, kiemelten az egyetemistákra, akik idejük jelentős részét töltik üléssel. A technológiai fejlődés egyik katalizátora a mozgásszegény életmód térnyerésének, ugyanakkor ennek köszönhetően számos olyan eszköz jelent meg a piacon, mely éppen a fizikai aktivitás ösztönzésére is szolgálhat. Folyamatosan növekvő tendenciát mutat a fizikai aktivitást mérő viselhető technológiai eszközök – karóra, karpánt – elterjedése a lakosság körében, mellyel párhuzamosan növekszik a magunkról gyűjtött adatok (lépésszám, elégetett kalória, pulzus) mennyisége is. A szerzők témaválasztását az indokolja, hogy a hazai sporttudomány területén kevés olyan tanulmánnyal találkozhatunk, mely napjaink korszerű információtechnológia eszközeit helyezi a fókuszába a fizikai aktivitás dimenziójában. Jelen tanulmány célja, hogy az egyetemista populáció körében felmérje az aktivitást mérő viselhető eszközökkel kapcsolatos attitűdöket. Keresztmetszeti kutatásunk során online kvantitatív kérdőíves felmérést végeztünk a DE GTK hallgatói körében. A kérdőívet 340 fő töltötte ki megfelelően. A leíró statisztika mellett az összefüggések vizsgálatakor paraméteres és nem paraméteres próbákat alkalmaztunk (Pearson-féle khí négyszet próba, Fisher féle egzakt próba, t-próba). A statisztikai próbák eredményeit p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Kolgomorov-Smirnov teszttel vizsgáltuk a változók eloszlását. A megkérdezettek többsége (55%) kipróbált már valamilyen viselhető, fizikai aktivitást mérő eszközt. Harmaduk (34%) jelenleg is használja az eszközét. Akik eddig nem próbálták ki ezeket az eszközöket az árat jelölték meg elsődleges visszatartó tényezőként. Harmaduk tervezi, hogy beruház egy ilyen eszközre a jövőben. Az eszközt használók 39%-a aktivitásmérő karkötőt, míg 61%-uk okosórát használ, vagy használt korábban. Nemek tekintetében nem találtunk eltérést az eszközök tulajdonlását tekintve. A megkérdezett aktivitást mérő eszközt viselő fiatalok 66,8%-nak a fizikai aktivitásának követése volt az elsődleges célja. A leggyakrabban használt funkció a lépésszám követése volt, a megkérdezettek 81%-a jelölte, ezt követte a pulzusszám mérése (67%). Legtöbben a lépésszámukkal kapcsolatban (69%) határoztak meg valamilyen célkitűzést. Minden harmadik hallgató szerint az eszköz hatására többet mozgott és sikerült fenntartania az emelt mozgás szintjét. A hallgatók 44%-a állította, hogy a fizikai aktivitása nem változott az eszköz használatának ellenére sem. A megkérdezettek inkább nem értenek egyet a felsorolt pozitív élettani hatásokkal az eszközök viselésével kapcsolatban. Kutatásunkban is érezhető, hogy a viselhető eszközök hatással vannak a fiatalokra, nyomonkövetik saját adataikat ugyanakkor megkérdőjelezhető, hogy az eszközök önmagukban elég ösztönző hatásúak-e a hallgatók számára az egészségesebb életmód kialakításában.