A távoli szervi ischaemiás preconditionálás (remote ischemic-preconditioning, RIPC) kedvező hatásait több irodalmi adat is alátámasztja, azonban továbbra sem tisztázott, hogy mennyi idővel a tervezett ischaemia előtt érdemes végezni az eljárást. Általános anaesthesiában Crl:WI patkányokon a Kontroll csoportban 60 perc időtartamú 70%-os parciális ischaemiát hoztunk létre, majd 120 perc reperfusiós periódust figyeltünk meg. A preconditionált csoportokban 3x10 perces reperfusiós szünetekkel megszakított ischaemiás periódusokat alkalmaztunk 1 vagy 24 órával a máj ischaemia előtt (RIPC-1 és RIPC-24 csoport). A műtét előtt, a reperfusio 30., 60. és 120. percében a kanülált a. femoralisból vérvétel történt a sav-bázis, haematologiai, vörösvérsejt aggregatio és -deformabilitás meghatározása céljából, mellyel párhuzamosan és az ischaemia 60. percében légzésszám, rectalis- és szervfelszíni hőmérséklet, hemodinamikai és mikrokeringési mérések történtek. A vizsgálat végén szövettani mintavétel történt az ischaemiás májlebenyből. A systolés vérnyomás mindhárom csoportban csökkent, de a Kontroll csoportban nagyobb ingadozás mutatkozott. A mikrokeringés tekintetében máj vonatkozásában az RIPC-24 csoportnál regisztráltunk magasabb értékeket a kísérlet végén. A laktát koncentráció kevésbé emelkedett az RIPC-24 csoportban. A vörösvérsejt deformabilitás az RIPC-1 csoportban javult, a vörösvérsejt aggregatio mértéke legkifejezettebb az RIPC-24 csoportban volt M1 módban. A szövettani eltérések a preconditionált csoportokban voltak kifejezettebbek. Összefoglalásként elmondható, hogy a máj ischaemia-reperfusio okozta haemorheologiai változásokon a távoli szervi ischaemiás preconditionálás enyhített patkánymodellen. A szövettani eredmények ellentmondásosak, az eredmények alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy az RIPC kedvező hatású-e a hisztopatológiai változásokkal szemben. A rendelkezésre álló adatok alapján még nem ítélhető meg, hogy a protokoll mennyivel előzze meg a szervi I/R történéseket máj vonatkozásában, ezért ennek tisztására további vizsgálatok szükségesek.

Several studies described the beneficial effects of remote ischemic-preconditioning, however there is no consensus on the optimal time of the preconditioning before I/R. In anesthetized Crl:WI rats 60-minute partial (~70%) liver ischemia was induced followed by 120-minute reperfusion (Control, n=7). In the preconditioned groups a tourniquet was applied on the left thigh for 3x10 minutes 1 hour (RIPC-1, n=7) or 24 hours (RIPC-24, n=7) before the liver ischemia. Blood samples were taken before the operation and at the 30th, 60th and 120th minutes of reperfusion (R-30, R-60, R-120) from the cannulated femoral artery for testing acid-base, hematological parameters, red blood cell aggregation and deformability. Respiratory rate, rectal- and liver surface temperature, hemodynamic and microcirculatory measurements were performed before and just after the liver ischemia, and at R-30, R-60, R-120. Blood pressure decreased in all groups, which fluctuated in the Control group. Liver microvascular perfusion increased in the RIPC-24 group at the end of the experiment. The lactate concentration elevated moderately in the RIPC-24 group. In the RIPC-1 group the red blood cell deformabilty was better, while the aggregation index worsened in the RIPC-24 group in M1 mode. The histological changes were more severe in the RIPC groups. As a summary, it can be concluded, that the RIPC diminish the hemorheological changes caused by liver ischemia-reperfusion injury. The histological results are controversal, therefore it could not but decided wether the RIPC has beneficial effects on histological changes. However, based on these results the optimal time of the remote organ preconditioning could not be clearly defined in case of the liver, therefore further investigations are needed.