Egy újszülött halálhíre sokakban heves érzelmeket vált ki, főleg ha a csecsemő emberölés áldozata lett. A különböző kultúrákban és történelmi korszakokban eltérően vélekedtek arról, hogy az újszülött megölése bűncselekményt - vagyis azt a cselekményt, amikor a szülő nő a gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülést követően megöli – hogyan érdemes megítélni büntetőjogi illetve erkölcsi szempontból. Az ebben a témában született írások is gyakran tartalmaznak nyíltan vagy burkoltan értékítéletet, a bűncselekmény privilegizált vagy minősített esetként való megítélése mellett foglalva állás. Az én dolgozatomnak nem célja bármelyik nézőpont támogatása, vagy bármiféle értékítélet megfogalmazása. Mint ahogy a történeti részben kifejtem, az idők során a törvényalkotó is szem előtt tartotta azt az orvostudomány által bizonyított tényt, hogy a szülő nő a szülés során sajátos testi, lelki állapotba kerül, melynek hatására előfordulhat, a „normálisnak” tartott, tehát a jog, a társadalom, az erkölcs elvárásainak megfelelő magatartástól eltérően viselkedik, mely adott esetben megerősítheti benne az ölés szándékát. Dr. Gondos Anna a következőképpen vélekedik a szülő nő testében, lelkében lejátszódó folyamatokról: „a szülés utáni depresszió kialakulásáért a szülés folyamán fellépő legalább háromszori oda-vissza hormonváltozás a felelős, amit nem minden szervezet tud magától kiegyensúlyozni. Azt nem zárhatjuk ki, hogy egy olyan szülésnél, ami mindenféle támogatás nélkül, ráadásul titokban zajlik, és amit megelőzően nagyon sok fantázia fűződik ahhoz, hogy valami csoda, valami váratlan esemény következtében mégsem lesz meg a gyerek, aki az életemre tör, aki miatt elveszítettem a páromat, tehát nem zárható ki, hogy ebben a lelki és tudatállapotban az anya megöli gyermekét...”. Továbbá hivatkoznék Angyal Pál elméletére is, mellyel ő a bűncselekmény privilegizálásának szükségességét indokolta. Szerinte a nő különleges testi állapotának hatására a legkisebb motiváció hatására is véghezviheti az ölési cselekményt a fizikai szenvedését okozó csecsemőn, a speciális lelki állapota, a titkolózás, a hónapokig tartó rettegés, a társadalmi megvetéstől, a gyermek felnevelésével járó költségektől való félelem: mind a csecsemő megölésének szándékát erősítik. Nem elhanyagolandó az a tény sem, hogy az anya a szülés idején a csecsemőt még saját teste részének tekinti, hiszen benne fejlődött, belőle táplálkozott, egy egységet alkottak kilenc hónapon át, így a nő inkább öncsonkításnak, mint emberölésnek érzi cselekedetét. Tehát míg az emberölés, így egy védtelen, magatehetetlen újszülött megölése is alapvetően, nagy általánosságban elítélendő, a fentebbi érveket figyelembe véve mégsem lehetünk abban biztosak, hogy külső szemlélőként helyesen ítéljük meg a szülő nő magatartását, akármelyik nézőpontra is helyezkedünk. Mint már említettem, dolgozatomnak nem az a célja, hogy bármelyik nézőpontot támogassa, sokkal inkább az, hogy a kriminalisztika rendszén végighaladva kiemelje azokat az eszközöket, melyekkel – a bűncselekmény sajátosságaira tekintettel – eredményesen lefolytatható a bűncselekmény felderítése, valamint a büntetőeljárás során értékelendő bizonyítékok begyűjtése.