Due to anthropic factors, the spreading of the Aconitum species has known a significant reduction in the last decades, the main causes are represented by the diminution of the natural area, and by the intensive harvesting of some species for pharmaceutical purposes. All Aconitum species are distinguished by a great variability, probably as a result of hybridization, but generally they do not fit into an easy to recognize morphologic or geographic pattern. This remarkable polymorphism, underlined by the specialists in the field, is responsible for the taxonomic complexity of the Aconitum genus and results in different classification ways of the pertaining species. Thorough future chemotaxonomic researches are necessary to establish the exact place of each species in more and more complex classifications. From the species of the investigated genus, the widest spreading has Aconitum anthora, followed by A. moldavicum and A. paniculatum. The areas richest in different Aconitum species are the Northern half of the Oriental Carpathians and the Eastern part of the Southern Carpathians; in the Apuseni Mountains, Aconitum appears less frequently.

Antropikus faktorok révén, az Aconitum fajok terjedésében jelentős csökkenést ismertek fel az utóbbi évtizedekben. A fő okok az életövezet korlátozása, és egyes fajok intenzív begyűjtése gyógyszerészeti célokra. Az összes Aconitum fajokra nagy változékonyság jellemző, valószínűleg a hibridizáció révén, de általában nehezen sorolhatók morfológiai vagy geografikai mintákba. Ez a figyelemre méltó polimorfizmus felelős az Aconitum faj taxonomikus bonyolultságáért. Ez eredményezte a hozzátartozó fajok különböző osztályozását. A jövőben kemotaxonomikai kutatások szügségesek a fajok pontos helyének meghatározására. A fajok között a legelterjedtebb az Aconitum anthora, ezt követi A. moldavicum és A. paniculatum. Az Aconitum fajokban legdúsabb területek a Keleti-Kárpátok északi része, és a Déli-Kárpátok keleti része. A Nyugati-Hegységekben az Aconitum fajok a legkevésbé fordulnak elő.