Luxemburgi Zsigmond király uralkodása során mintegy 15 alkalommal kereste fel Váradot. A király mindig kiemelten gondolt a városra, aminek első sorban az Anjouktól örökölt de általa is követett Szent László kultusz volt a fő oka. Zsigmond, aki elődeihez hasonlóan az ideális lovagkirályt látta Szent Lászlóban, alapvetően kegyeleti, hitbéli meggyőződését követve érkezett a városba, Szent László királynak a várbéli székesegyházban kialakított sírjához. Ugyanakkor az idegen származású és csak házassága révén trónra lépett király Szent László tiszteletében, követésében a legitimáció lehetőségét, a nemzeti királyként való fellépés propagandisztikus eszközét is meglátta. Utazásai során mindig foglalkozott államügyekkel is, melyeket Váradon kelt oklevelei, királyi parancsai őriztek meg az utókornak. A váradi székeskáptalan által kiállított oklevelek alapján látható, hogy ezek egy része olyan rutinszerű feladatokat jelentett, mint a birtok- és kiváltság adományozások, a vármegye és a tágabb régió birtokosi torzsalkodásainak elsimítása, vagy a peres eljárások rendezése. Ezek mellett azonban Zsigmond király számos, a korabeli magyar királyság alapvetően fontos kül- és belpolitikai ügyében is hozott Váradon rendelkezéseket. Számos intézkedése, gesztusa magának a városnak, a Szent Lászlót körülölelő kultusznak az erősödését, fejlesztését, kiterjesztését szolgálta. A szent királyhoz kapcsolódó hitbéli meggyőződésének legfőbb bizonyítéka azonban nyilvánvalóan saját temetkezésének elrendelése volt, melyre 1437 decemberében közvetlenül Szent László nyughelye mellett került sor. E királyi zarándoklatok legfőbb helyszínei a 11. század végétől kiépülő váradi vár és a püspöki székesegyház volt, valamint nem utolsó sorban Szent László király sírja. Olyan építészeti együttesről volt szó, mely a korabeli magyar királyság lényegében második legjelentősebb zarándokhelyét jelentette és melyhez a 15. század közepétől szervesen kapcsolódott magának Zsigmondnak is a síremléke. Mindez azonban az ezt éltető, fenntartó római-katolikus egyház és intézményrendszer megszűnésével, valamint a protestantizmus és a török háborúk beköszöntével a 16. század közepétől menthetetlenül pusztulásra volt ítélve. A trianoni békeszerződés után határon túlra került város, de főleg annak magyarsága azonban a 21. század elején kellően eltökélt volt abban, hogy új életet adjon ennek a történelmünkhöz oly sok ponton kapcsolódó helyszínnek. A mára már csaknem teljesen felújított várban, az elmúlt évek átfogó régészeti feltárásait követően korszerű múzeum nyitotta meg kapuit, melyben kifejezetten hangsúlyos és kiemelt szerepet kap Szent László és Zsigmond király személye és nyughelye. Sírjaik teljes feltárása, bemutatása és annak úgy a turizmus, mint a zarándoklatok előtti megnyitása napjaink egyik legfontosabb nagyváradi kulturális feladata.