Szakdolgozatomban a gyászfeldolgozás témakörével foglalkozom. A gyász egy olyan folyamat, melyet valamilyen veszteség vált ki, a gyászoló egymásra épülő szakaszokon megy át, melyekben különböző gondolatok, érzelmek uralkodnak. A gyászmunka akkor ér véget, ha képesek vagyunk újra teljes életet élni az elvesztett személy nélkül. Hipotézisem szerint a modern világban az emberek eltávolodtak egymástól, a hagyományok szerepe csökkent. A rítusok elhalványulásával nehezebb elfogadni a veszteséget, feldolgozni a gyászt. A természetes támaszok hiánya miatt a gyászolók szakemberekhez fordulnak. Szociális munkás, pszichológus, mentálhigiénés szakembereken kívül hasonló problémával, gyászfeldolgozással küzdő emberek is hasznos segítséget tudnak nyújtani egymásnak.A szakdolgozatom kutatási része interjúkészítésből és egy gyászfeldolgozást segítő csoport szervezéséből áll. Szakembereket és gyászolókat kérdeztem a gyászhoz való viszonyukról, kitérve arra a tényezőre, hogy milyen segítséget, támaszt tudnak nyújtani illetve milyen segítséget, támaszt használtak a feldolgozáshoz. A beszélgetések során megerősítést kaptam abban, hogy a rítusok megszűnése valóban problémát okozhat a gyász feldolgozásában. A természetes támaszokat kiegészítve gyászfeldolgozást segítő csoportot hoztam létre. Csoportmunka keretén belül alkalmuk nyílik arra, hogy megosszák egymással gondolataikat, érzéseiket, nézőpontjaikat, problémamegoldó módszereiket.A hipotézisem, miszerint a rítusok eltűnése megnehezíti a gyászfeldolgozást, illetve a gyászfeldolgozást segítő csoportok ki tudják egészíteni a természetes támaszok által nyújtott segítséget, igazolódni látszik.