Keresztmetszeti kérdőíves kutatásom célja az életközépi átmenet empirikus módszerekkel való tanulmányozása. Munkámban 670 párkapcsolatban és házasságban élő középkorú ember életközépi működését vizsgáltam meg Oles és mtsai (2016) életközépi átmenet koncepcióját alapul véve. A hipotézistesztelések eredményeképp megtudhattuk, hogy az életközépi krízis markánsan nem kapcsolódik sem kronológiai korhoz sem konkrét életciklushoz, nem függ attól, hogy valakinek van gyermeke vagy nincs. A modern életciklus változások azonban mégiscsak befolyásolják valahogyan az életközép megélését, ugyanis a késői gyerekvállalás és az enyhébb erősségű életközépi válság együtt járást mutatott. A nemenkénti eltérések vizsgálatából kiderült, hogy a nők hajlamosabbak az életközépi átmenetet válságosabban megélni, mint a férfiak. Megvizsgáltam az életközépi működés összefüggéseit a különböző felnőttkori családi szerepekkel. A párkapcsolati és szülői elégedettség valamint az életközépi válság mintázata közötti összefüggés igazolódott. A klaszterelemzés eredményeképpen kirajzolódott profilok megmutatták, hogy vizsgált minta 7%-a él át komolyabb életközépi krízist, további 13,7%-nál enyhe krízisjegyek fedezhetők fel, 16,7% pedig olyan életközépi átmenetet él meg, ahol a pszichológiai érés nem jár krízissel. Az asszociációikban jól megragadható az életközép laikus értelmezése és látható volt, hogy az életközépi válság elemei bár szorosan meg jelennek a közvélekedésben, de mégsem képzi a fogalom központi magját. Összességében elmondható, hogy a vizsgált mintában az életközépi válság sok arcát megismerhettük, de az eredmények fényében semmiképpen sem tekinthető normatív krízisnek.