A szívbeteg gyermekek ellátásának kritikus elemzése Hajdú-Bihar megyében

Abstract

A minőségmérés és fejlesztés lehetőségeit vizsgáltam a gyermekkori szívbetegségek gyógyításának területén. A veleszületett szívhibák ellátásának színvonalát a kritériumokon alapuló audit valamint a minőségi indikátorok fejlesztése révén vizsgáltam. A ritka szerzett betegségek minőségszempontú elemzésére a "jelentős esemény" audit módszert használtam. Mindhárom módszer alkalmazható a gyermekkardiológiában a minőség mérésére. A kritériumok, standardok és indikátorok kiválasztása részben az ellátási folyamat áttekintése során kritikusnak bizonyuló és mérhető tényezők megkeresése, részben pedig irodalmi áttekintés révén történt. Az adatok értékelése alapján megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a veleszületett szívhibák diagnosztikája, különösen a kritikus vitiumok felismerése meghaladta a nemzetközi standardot, ugyanakkor az invazív korrekcióhoz való hozzáférhetőség - különösen a súlyos szívhibák esetében - limitált volt. A hazai gyermekszívsebészet eredményei a posztoperatív mortalitás tekintetében nem maradnak el a világ élvonalát képező szívsebészeti centrumok összesített eredményeitől. A műtéti indikáció szélesítése (más szóval a hozzáférhetőség bővítése) az igen nagy kockázatú vitiumok irányába - kedvezőtlen esetben is - csak mérsékelt romlást eredményezne a posztoperatív mortalitást illetően. A veleszületett szívhibák ellátásának kritikus értékelése együtt járt epidemiológiai helyzetfelméréssel, mely eddig még nem történt meg Hajdú-Bihar megyében, és hazánkban is csak több mint 30 évvel korábban történtek ilyen jellegű vizsgálatok. A veleszületett szívhibák születéskori prevalenciája magasabbnak bizonyult a korábbi tanulmányokban közölteknél. Ennek elsősorban a jobb diagnosztikus feltételek, nem pedig a gyakoriság tényleges növekedése lehet az oka. Jelenleg nem rendelkezünk olyan tudományos bizonyítékokkal, melyek alapján a teljes körű szűrésnek prioritást kellene élveznie a gyermekkardiológiai ellátás minőségfejlesztési törekvéseiben. A vizsgált kritériumokon kívül még számos tényező befolyásolja a gyermekkardiológiai és szívsebészeti ellátás eredményességét. A jövőben szükség lesz újabb kritériumok, indikátorok kifejlesztésére. Egy kritérium akkor tölti be feladatát, ha az általa mért változó bizonyított összefüggésben van az eredménnyel. További kritériumok és indikátorok kifejlesztésének legfőbb akadálya a gyermekkardiológiában a tudományos evidenciák hiánya, valamint az egészségügyben hozzáférhető adatok szűkössége. A ritka kardiális szövődmények minőségszempontú elemzése időben felhívhatja a figyelmet olyan, az egészségügyi ellátás struktúrájában és folyamataiban meglévő hiányosságokra, amelyek kiküszöbölése megelőzi azok tömeges előfordulását. A ritka események hátterében meghúzódó közvetlen és látens okok teljes körű feltárásához szemléletváltásra van szükség: nem a szankcionálásra, hanem a szervezeti hibák kiküszöbölésére fektessük a hangsúlyt. A gyógyító eljárások rendkívül gyors változáson mennek át. Ez folyamatos kihívást jelent a személyzet és az egész egészségügyi struktúra számára. Az adott lehetőségek mellett optimális egészségügyi ellátás kialakítása és fenntartása csak a minőség folyamatos monitorozásával lehetséges.