Modernity is the sum of the fragmented cultural systems of meaning, that are mutually influential on each other, plus of economic and political relations continually changing and transforming – a complexity that manifests itself in the structure of the (world) risk society even on the level of the individual. Following the late modern turn, the phenomenon of the means and opportunities determining the ability of choice is not being shared equally, but multiplied as regards global actors, as well as choice of identity, perceptibility of risks and facing them. The study presents the new inequality factors and the asymmetric power relations of the late modernity along the works by the recently died sociologists of the globalization theory (Ulrich Beck and Zygmunt Bauman). In the world risk society, each community and individual bear the risks indifferently. Accordingly, the ascertainments of the study are that the globalised economy and the subjects of the local poverty do not possess the same degree of the freedom of maneuvering. In order to demonstrate this and also to identify each postmodern life-strategy, the study relies on the works on identity by the discussed sociologists. According to the latter, the study concludes, that the reflexivity of the risk is the most profitable for those who are in the high position of the new inequality, thus, have the power to determine conflicts generated by them and inflict them on those excluded from the struggle of definition of risk.

A modernitás egymásra kölcsönösen ható fragmentált kulturális jelentésrendszerek, folyamatosan változó és átalakuló gazdasági és politikai viszonyok összessége, amely komplexitás a (világ) kockázati társadalom szerkezetében egészen az egyén szintjéig megnyilvánul. A késő modern fordulatát követően hatványozódik az a jelenség, hogy sem a globális szereplők, sem az identitás megválasztásának, a kockázatok észlelhetőségének, és azokkal való szembesülésének esetében nem egyenlően vannak megosztva azok az eszközök és lehetőségek, amelyek a választás képességét meghatározzák. A tanulmány az új egyenlőtlenségi faktorokat és a késő modernitás aszimmetrikus hatalmi viszonyait a globalizációelmélet két közelmúltban elhunyt szociológusa (Ulrich Beck és Zygmunt Bauman) vonatkozó munkái mentén mutatja be. A világkockázati társadalomban a kockázatokat nem egyformán viselik az egyes közösségek és egyének. Ennek megfelelően a tanulmány megállításai szerint a manőverezés szabadságával sem ugyanolyan mértékben rendelkeznek a globalizált gazdaság és a lokalizált szegénység alanyai. Ennek bemutatására, illetve az egyes posztmodern életstratégiák beazonosításához a tanulmány a tárgyalt szociológusok identitásra vonatkozó munkáira támaszkodik. Utóbbiaknak megfelelően a vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy a kockázat reflexivitásából leginkább azok profitálhatnak, akik az új egyenlőtlenség fenti pozíciójában vannak, akiknek van hatalmuk ahhoz, hogy az általuk létrehozott konfliktusokat meghatározzák, és áttolják azokat a kockázati definíciós küzdelemből kizártakra.