A Sjögren-betegség (SS) gyakori szisztémás autoimmun kórkép, melynek egyik leggyakoribb extraglanduláris manifesztációja az ízületi érintettség. A nem erozív polyarthritis elkülönítése a rheumatoid arthritisszel (RA) társult SS-től klinikai szempontból kiemelten fontos, mivel a terápiás stratégia és a prognózis jelentősen eltérhet. Vizsgálatunk első részében összesen 355 beteg retrospektív elemzésére került sor: 128 gyulladásos ízületi érintettség nélküli beteg (SS-C), 159 extraglanduláris tünetként polyarthritisben szenvedő beteg (SS-pa), valamint 68 RA-val társult eset (SS-RA). A gyulladásos ízületi manifesztációval nem rendelkező betegek szignifikánsan idősebbek voltak, mint az SS-pa csoport tagjai, míg az SS-RA csoporttal összehasonlítva nem mutatkozott szignifikáns különbség. Az ízületi fájdalom megjelenése szignifikánsan korábban következett be az SS-RA betegek esetében. Az extraglanduláris manifesztációk és a társuló autoimmun betegségek tekintetében szignifikáns különbség volt a kontrollcsoport és mindkét gyulladásos alcsoport között, azonban az SS-pa és SS-RA csoportok között nem találtunk szignifikáns eltérést. Ezért a két kórkép elkülönítésében laboratóriumi és képalkotó módszerek alkalmazása szükséges, azonban a korai diagnózis szempontjából a laboratóriumi biomarkerek még nagyobb jelentőséggel bírnak. A ROC-görbe analízis elfogadható diagnosztikai pontosságot igazolt az SS-pa és SS-RA betegek elkülönítésében bináris logisztikus regressziós modell alkalmazásával, amelyben a magas pozitivitású rheumatoid faktor (RF) és anti-ciklikus citrullinált peptid (anti-CCP) értékek, a veseérintettség, valamint az anti-Ro/SS-A pozitivitás szignifikánsan növelték az RA fennállásának esélyét, míg az anti-La/SS-B pozitivitás védő szerepet mutatott, mivel szignifikánsan csökkentette annak valószínűségét.

A vizsgálatunk második részében 164 SS-beteg RF izotípusait (IgA, IgM, IgG) elemeztük. A legmagasabb IgA izotípusú RF szinteket a kontroll csoportban mértük, míg a legalacsonyabb értékeket az RA-val társult csoportban találtuk, azonban a különbség nem volt szignifikáns. A betegségspecifikus markereken túl az RF bármely izotípusára szeropozitív betegek szignifikánsan gyakrabban voltak anti-Ro/SS-A és anti-La/SS-B pozitívak, valamint magasabb ESSDAI-értékekkel rendelkeztek. Az ízületi panasz nélküli és a nem erozív polyarthritiszes SS betegek körében erős negatív korreláció volt megfigyelhető az IgA RF és az életkor között, míg erős pozitív korreláció mutatkozott az IgA RF és az ESSDAI, az RF, az IgA, az IgG, valamint az anti-Ro/SS-A és anti-La/SS-B szintek között. A magas össz-IgG-szint és a magas IgA RF együttes előfordulása leggyakrabban az kontroll csoportban fordult elő (p = 0,05), míg a normális IgG és a magas IgM RF kombinációja szignifikánsan gyakoribb volt az RA-val társult csoportban. A magas össz-IgG és normális IgM RF együttes jelenléte nem különbözött szignifikánsan a betegalcsoportok között, azonban ez a kombináció mutatta a legnagyobb szenzitivitást (94,5%) a nem erozív polyarthritiszes betegek esetében. Eredményeink alapján a rheumatoid faktor izotípusok additív értékkel bírnak a nem erozív polyarthritis és az erozív rheumatoid arthritis elkülönítésében a Sjögren-betegségben szenvedő betegek betegséglefolyása során. Az összes RF izotípus súlyosabb betegséglefolyást jelez előre, ugyanakkor az IgA RF potenciális korai, kedvezőtlen prognosztikai faktorként szolgálhat SS-betegek esetében.

Sjögren’s disease (SS) is a common systemic autoimmune disorder, and one of its most frequent extraglandular manifestations is joint involvement. Differentiating non-erosive polyarthritis from SS associated with rheumatoid arthritis (RA) is of major clinical importance, as therapeutic strategy and prognosis may differ significantly. In the first part of our study, a total of 355 patients were retrospectively analyzed: 128 patients without inflammatory joint involvement (SS-C), 159 patients with polyarthritis as an extraglandular manifestation (SS-pa), and 68 patients with associated RA (SS-RA). Patients without inflammatory joint manifestations were significantly older than those in the SS-pa group, whereas no significant difference was observed compared to the SS-RA group. The onset of joint pain occurred significantly earlier in SS-RA patients. Regarding extraglandular manifestations and associated autoimmune diseases, significant differences were found between the control group and both inflammatory subgroups; however, no significant differences were observed between the SS-pa and SS-RA groups. Therefore, laboratory and imaging methods are required to distinguish between the two conditions, although laboratory biomarkers are even more important for early diagnosis. ROC curve analysis demonstrated acceptable diagnostic accuracy in differentiating SS-pa and SS-RA patients using a binary logistic regression model. In this model, highly positive rheumatoid factor (RF) and anti-cyclic citrullinated peptide (anti-CCP) levels, kidney involvement, and anti-Ro/SS-A positivity significantly increased the likelihood of RA, whereas anti-La/SS-B positivity showed a protective role by significantly decreasing its probability.

In the second part of our study, RF isotypes (IgA, IgM, IgG) were analyzed in 164 SS patients. The highest IgA RF levels were detected in the control group, while the lowest levels were found in the RA-associated group; however, the difference was not statistically significant. Beyond other disease-specific markers, patients seropositive for any RF isotype were significantly more frequently anti-Ro/SS-A and anti-La/SS-B positive and had higher ESSDAI scores. In patients without joint complaints and in those with non-erosive polyarthritis, a strong negative correlation was observed between IgA RF and age, while strong positive correlations were found between IgA RF and ESSDAI, RF, IgA, IgG, anti-Ro/SS-A, and anti-La/SS-B levels. The co-occurrence of high total IgG and high IgA RF was most frequent in the control group (p = 0.05), whereas the combination of normal IgG and high IgM RF was significantly more common in the RA-associated group. The coexistence of high total IgG and normal IgM RF did not differ significantly between subgroups; however, this combination showed the highest sensitivity (94.5%) for patients with non-erosive polyarthritis. Based on our findings, rheumatoid factor isotypes have additive value in differentiating non-erosive polyarthritis from erosive rheumatoid arthritis during the disease course of patients with Sjögren’s syndrome. All RF isotypes predict a more severe disease course; however, IgA RF may serve as a potential early unfavorable prognostic factor in SS patients.