Napjainkra a fogyatékosságot és a fogyatékossággal élő emberek problémáit az emberiség globális problémái közé emelték. Azonban a társadalomban lévő előítéletek megnehezítik a fogyatékossággal élők beilleszkedését, az előítéletek annak is köszönhetőek, hogy a társadalomnak nincs elég információjuk ezekről az emberekről. (Könczei 1992) A fogyatékos emberek munkaerő-piaci helyzete sokkal rosszabb, mint a társadalom többi tagjáé, emellett a hallássérültek elhelyezkedését a rossz írásbeliségük és a nem mindig megfelelő kommunikációs szintjük nehezíti. A fiatal hallássérültek még nehezebb helyzetben vannak. (Bánfalvy 2002) Szakdolgozatomban a fiatal hallássérültek továbbtanulási és elhelyezkedési esélyeit vizsgáltam, abból a szempontból, hogy milyen összefüggés van a továbbtanulási és később az elhelyezkedési esélyek között, ha szegregált vagy integrált iskolában tanulnak ezek a fiatalok. A kutatás során 6 darab félig strukturált kérdőív és 3 szakértői interjú készült el. A kutatást nehezítette, hogy ezekkel a fiatalokkal nagyon nehéz kapcsolatba lépni. Fontos kérdés volt, hogy ezek a fiatalok milyennek látják a későbbi elhelyezkedési esélyeiket, mit gondolnak a jövőjükről, melyik oktatási formát (szegregált vagy integrált oktatás) látják jobbnak és miért. A szakértői interjúkra azért volt szükség, mert kíváncsi voltam arra, hogy azok az emberek véleményére, akik kapcsolatban állnak a hallássérült fiatalokkal, emellett a kérdőívek alacsony száma is indokolta.