A vizsgálat célja a technológiai vívmányok használatának kutatása oktatási kontextusban, ezen belül pedig elsősorban az akadályozó tényezőkről, a látható, racionális és a láthatatlan, irracionális akadályairól való információgyűjtés. Ezen felül foglalkoztam a technológia felé való attitűddel, mint pszichológiai tényezővel, illetve ennek egyik fontos komponensével, a számítógép-szorongással és ezek lehetséges összefüggéseivel. Elvárásaim egy részét a szakirodalom 1980 óta érvényesnek tekintett, konzisztens megállapításaira és elméletre alapoztam, másik részének célja olyan összefüggések vizsgálata, melyre a szakirodalom eddig nem tért ki, például a lakóhellyel vagy az iskola felszereltségével való közvetlen összefüggések, illetve a témakörrel kapcsolatban kitérni a releváns témára, a digitális távoktatásra és annak problémáira. A vizsgálatokat középiskolai tanári (114 fő) és diákmintán (160 fő) egyaránt elvégeztem. A technológiai attitűdöt saját fejlesztésű kérdőívvel mértem, mely a témában leggyakrabban használt kérdőívek alapján lett összeállítva, a kérdések azonban modernizálva lettek, és nem csak a számítógépre mint technológiai eszközre terjedt ki, hanem magába foglalta a lehetőséget, hogy más gyakrabban használt tárgyakat is kiértékeljen. Az iskolai énhatékonyságot a Ohio állami Tanári Én-hatékonyság Skála és a Tanulói énhatékonysági skála segítségével mértem. Emellett megkértem a résztvevőket, hogy fejtsék ki technológiával kapcsolatos első meghatározóbb tapasztalatukat, illetve a távoktatással kapcsolatos tapasztalataikat és javaslataikat. A legfontosabb megállapítások közé sorolható a technológiai attitűdre a társadalmi nem (gender) hatásának megcáfolása, amely ellentmond a szakirodalomban régóta érvényes megállapításnak, azonban felvetik a lehetőséget, hogy a számítógéppel kapcsolatos nemi sztereotípiák átalakultak. Ezen felül a szülő szerepe is megkérdőjelezhetőnek mondható a technológiával való megismerkedéssel kapcsolatban. Ezen felül a település, az iskola felszereltsége, a (a tanárok esetében) a tanított tantárgyak és az életkor sem meghatározó a technológiai attitűd kialakulásában, és az oktatási és szabadidős kontextusban nincs különbség a technológia felé való attitűdben. A technológia felé való attitűd pedig pozitív, de viszonylag gyenge összefüggést mutatott az iskolai énhatékonysággal, így feltételezhető, hogy a valódi bejósló tényező inkább a számítógépes műveltség. A számítógép szorongás mértéke pedig összefügg a technológiával kapcsolatos első élmény milyenségével. A digitális távoktatást sokan pozitívan élték meg, de az olyan akadályok, mint az eszközök hiánya, a tanárok felkészületlensége, a beadandók mennyisége és az ennek következtében csökkent szabadidő, a tananyag átalakításának nehézségei, a diákok motivációjának hiánya, és hogy nincs lehetőség ellenőrizni órai aktivitásukat, vagy hogy nem csalnak-e dolgozatok során, az iskola közösségi aspektusainak eltűnése és a sok számítógép-használattal járó egészségügyi problémák akadályozzák azt.