Egy nagyobb kutatás részeként ez az első hazai vizsgálat, amely daganatos betegek gyermekkori traumatikus élményeit, diszfunkcionális családi körülményeit, érzelemszabályozási jellemzőit és poszttraumatikus kognícióit vizsgálja. A téma fontosságát támasztja alá, hogy a gyermekkori ártalmas élmények módosítják a későbbi érzelemszabályozási mechanizmusokat és a legalapvetőbb feltevéseinket önmagunkról, másokról és a világról.A gyermekkori ártalmas élmények feltárását a Traumatikus Előzmények Kérdőívvel (TAQ; Van der Kolk, 2000) és a Kora Gyermekkori Ártalmas Élmények Kérdőív (ACE; WHO és ISPCAN, 2006) gyermekkori traumatizációra vonatkozó kérdéseivel mértük fel. Az érzelemszabályozás készségek feltárására az Érzelemszabályozási Nehézségek Kérdőívet (DERS; Gratz és Roamer,2004) használtuk. A személyek önmagukról és a világról alkotott negatív hiedelmeit és az önvádra való hajlamukat a Poszttraumás Kogníció Kérdőívvel mértük fel (PTCI; Foa ás mtsai, 1999). A tesztcsomag felvétele személyes találkozás során történt. Vizsgálatunkban 56, daganatos betegséggel diagnosztizált személy került bevonásra hozzáférési mintavétel útján. A mintában 49 nő és 7 férfi volt, átlagéletkoruk 49,48 év, a diagnózis felállítása óta eltelt idő átlagosan 3 év. Eredményeink alapján a minta 26,8%-a volt mentes gyermekkori ártalmas élményektől. 19,6%-a számolt be egy ártalmas élményről, 21,4%-uk kettő, 14,3%-uk három és 17,9%-uk 4 vagy több 4 vagy több ártalmas élménytípust szenvedett el. Ezek alapján elmondható, hogy a különböző ártalmas élmény típusok halmozottan vannak jelen az általunk vizsgált daganatos betegek élettörténetében. A mintában a leggyakoribb bántalmazástípusok az érzelmi bántalmazás (16,1%), a túlzott alkoholfogyasztás a családban (12,5%) és az elhanyagolás (10,7%). Eredményeink tükrében feltételezhető, hogy a gyermekkori elhanyagolás felnőttkorban érzelemszabályozási nehézségeket eredményezhet, továbbá negatív irányba torzíthatja a személy önmagával kapcsolatos hiedelmeit (p<0.03, rho>0.3). Mindezen tényezők befolyásolhatják a daganatos betegség kialakulását, lefolyását és prognózisát.Eredményeink alapján kiemelt figyelmet kell fordítani a korai pszichoszociális tényezőkre, a gyermeket érő mindennapos stresszorokra, mert ezek a halmozódó, negatív életesemények befolyásolják a személy aktuális élethelyzetét, egészségi állapotát.