A Közösségi Városháza elméleti megalapozottságát, gyakorlati megvalósítását és az ezekből leszűrhető tapasztalatokat kívánom szakdolgozatomban bemutatni. Budaörs a 2000-es évek elejére megteremtette az anyagi alapokat, hogy egy nyugat-európai középváros szintjére hozza fel a városi szolgáltatási színvonalat és folyamatosan növelje a minőséget. A régi szocreál típusú városháza átépítése során már a szolgáltató önkormányzat elvei mentén készültek el a tervrajzok. A Közösségi Városháza, 2005-ös átadását követően tudatosan, a kulturális élet színesítésére és bővítésére rendszeres programokat kínált főként a családok és a fiatalok számára. A funkcióbővítéssel és modernizálással a budaörsi lakosok és a betérő ügyfelek tekintsenek úgy a hivatalra, hanem úgy, mint egy értük működő szolgáltatási központra. További fontos szempont volt, hogy egy nyitott, – és a szó szoros és átvitt értelmében is – a átlátható közösségi városháza épüljön, amely a közösségi terek létrehozásával alkalmas kulturális és közigazgatás-szakmai programok befogadására. Összefoglalva az alábbi elméleti megfontolások alapozták meg a konkrét működést: a közösségépítés, átláthatóság, a kulturális kínálat bővítése, a lakosság széles körű kiszolgálása, és együttműködés közösségi projektekben. A Közösségi Városháza, azaz a hivatal, mint kulturális központ és a város kulturális életének egyik szereplője betölti az eredetileg megálmodott funkcióját, célját. A városháza, a közigazgatási funkcióin túl, egy nyitott, keresett és az évek során megszeretett közösségi, kulturális színtér lett.