A disszertáció célja a hangszálbénulás és a teljes gégeeltávolítás után létrejött hangképzési zavarok kísérletes és klinikai rehabilitációjának vizsgálata. Organikus diszfóniát okozhatnak fejlődési rendellenességek, gyulladások, jó és rosszindulatú, gége, hypopharynx daganatok és nyaki térfoglaló folyamatok ( pl. superficialis angiomixómás elváltozások ). Ideg-izom lebennyel történő szelektív reinnervációs technikát alkalmaztuk a cricoarytenoideus posterior izom denervációja (nervus laryngeus recurrens átmetszés) után. A reinnerváció céljából ansa cervicalis-sternohyoideus izom lebeny rekonstrukciót végeztünk öt keverék kutya esetén. Három kutyán csak denervációs műtét történt. Egy év elteltével videolaringoszkópos, EMG, és szövettani vizsgálatokat végeztünk. A videolaringoszkópos felvételek egyértelműen igazolták az ideg-izom lebeny által reinnervált CAP izom működését. Ezt támasztotta alá az EMG leleteken látott kiváltott polifázisos potenciálok megjelenése. Immunhisztokémiai reakcióval (antineurofilament antitest+biotin) neurofilamentumokat és motoros véglemezeket lehetett látni mind az 5 állat esetén mindkét oldalon. Az ideg-izom lebeny technika alkalmazása lehetővé teheti az arytenoidectomia és a laterofixáció elkerülését egy-, vagy kétoldali gégebénulások esetén, ezáltal a hangminőség és az életminőség javulása érhető el ezen betegek esetén. A disszertáció továbbiakban teljes gégeeltávolításon átesett betegek hangrehabilitációjával, azon belül is a nyelőcsőbeszéd tanításával, az elért hangminőség további javításával foglalkozik. A nyelőcsőbeszéd a hangrehabilitáció legtermészetesebb formája. A nyelőcső klub célja a betegek pszichés támogatása mellett a helyes légvételi, nyelési és hangképzési technikák megtanítása. A beszédtanulás sikerességét szubjektív és objektív módszerekkel - hangelemző program segítségével - elemeztük. A nyelőcsőben kialakult, hangszalagként működő nyálkahártya redő működését endoszkópos technikával figyeltük meg. Az intonációt, beszédfolytonosságot, beszédgyorsaságot és beszédérthetőséget minden esetben jónak, és sok esetben közel normálisnak véleményezték a foniáter és fül-orr-gégész vizsgálók. Az objektív hangelemzés során az F0 értékek mind a férfiak és nők esetén magasabbak voltak az irodalomban korábban leírtaknál. A korábbi megfigyelésekhez képest a hang frekvencia tartomány bővülését sikerült elérni. A korábbi quint helyett egy oktávra sikerült bővíteni a hangtartományt. A garatseb zárása során alkalmazott megfelelő sebészi technika befolyásolta az elért hangminőséget. A legjobb eredményeket a ’gomb’ alakú neoglottis formával rendelkező betegek esetén lehetett megfigyelni.

The aim of the thesis was to examine the experimental and clinical aspects of voice rehabilitation in the cases of vocal cord paralysis and after total laryngectomy. Organic dysphonia can be caused by congenital malformations, inflammations, benign or malignant laryngeal, hypopharyngeal or cervical tumors such as superficial angiomyxoma. The authors used the application of nerve-muscle pedicle (NMP) technique for the selective reinnervation of the previously denervated posterior cricoarytenoid (PCA) muscle. After vocal cord denervation, the reinnervation was done with an ansa cervicalis-sternohyoid muscle pedicle in five mongrel dogs. Three dogs undervent a shame operation. Videolaryngoscopy was performed, and electromyographic data were collected after one year in average. Finally histological analysis of the NMP was performed. The video records demonstrated the return of mobility of the PCA muscle reinnervated by a NMP. EMG data with evoked polyphasic potentials showed also evidence of reinnervation of the PCA muscle. With immunohistochemical reaction (antineurofilament antibody+biotin) we could demonstrate neurofilaments and motor endplates in both sides in all five animals. The NMP technique could eliminate the need for arytenoidectomy and laterofixation in patients with unilateral or bilateral vocal fold paralysis. With the use of this reinnervation technique, the voice and the quality of life of those patients’ - who lost their voice because of vocal cord paralysis - can be improved. In the clinical practice, voice rehabilitation after removal of the larynx is essential for these patients. Esophageal speech is the most natural way for voice rehabilitation. The aim of the esophageal speech training club was to introduce the adequate breathing, swallowing and vocalization technique to these patients with psychological support. The success of acquiring this technique was estimated by means of a voice analyzing program (pitch, sound-holding, loudness, spectrogram), and by the intelligibility via the telephone. Shape of the different types of neoglottis that developed and its functioning during vocalization and continuous speech were observed by nasal endoscopy. Intonation, continuity, speech rate, and intelligibility were found good and in many cases close to normal by phoniatritian specialists. With objective voice quality evaluation, all F0 values of both female and male patients were higher than those published previously (50 Hz) in the literature. Former observations generally gave a frequency range of a quint that could be obtained by esophageal speech. It could be extended to an octave in our training club by singing exercises. Proper and careful surgical reconstruction of the pharyngeal mucous membrane has a beneficial influence on voice quality parameters. Best results were acquired from the group of patients with ’button’ shape neoglottis form which was the result of the special suture technique in the wound closure.