A kiégés megjelenése a szociális szakmában és elkerülésének lehetőségei

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorKerekes, Noémi
dc.contributor.authorBarta, Nóra Zsófia
dc.contributor.departmentDE--Bölcsészettudományi Karhu_HU
dc.date.accessioned2014-05-26T06:34:27Z
dc.date.available2014-05-26T06:34:27Z
dc.date.created2014-05-25
dc.date.issued2014-05-26T06:34:27Z
dc.description.abstractAz emberekkel foglalkozó szakmák, így a szociális munkás pálya is magában hordozza az úgynevezett kiégési szindróma veszélyét, azt az állapotot, amikor az egyébként motivált, érzelem- gazdag személyiség telítődik azokkal a problémákkal, amelyek nap, mint nap jelentkeznek tevékenységében. A szociális munkásoknak csakúgy, mint minden embernek meg kell küzdeniük saját belső feszültségeikkel, személyes életük során felmerülő problémákkal, különböző súlyú és tartalmú konfliktusokkal. A munkahelyen megélt feszültség, stressz hatással van az életünk egyéb területeire is. Előfordulhat, hogy a munkával kapcsolatos stresszel nem tudunk mindig hatékonyan megküzdeni, ami problémákat hagy megoldatlanul saját magunkban, kiábrándultság érzéséhez és kiégéshez vezethet. A szakirodalomban egyre többet találkozhatunk a kiégés jelenségével. Szinte minden „emberközpontú” foglalkozásban megjelenhet, de egyáltalán nem mindegy, hogy emberekkel vagy tárgyakkal dolgozik-e az illető. A szociális munka gyakorlása során rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy miként boldogul az illető önnön problémáival, hogyan alakul mentálhigiénés állapota, mennyire képes megőrizni belső egyensúlyát, fékezni, kezelni indulatait az egyes helyzetekben. Az egyetemen töltött évek alatt, több szociális intézményben jártam a gyakorlataim során és találkoztam sok szakmabelivel. Órákon is többször találkoztunk a kiégés fogalmával melyet igen fenyegetőnek találtam a magamra, csoporttársaimra, és a már szociális munkásként dolgozók számára. Mindig azt hallottuk, hogy a szociális munkás a személyiségével dolgozik, tehát igencsak figyelnünk kell magunkra, ne vonódjunk bele mások életébe érzelmileg túlságosan, de ne is tárgyilagosan kezeljük az eseteket. Láttam példát arra, milyen kihívásokkal kerülnek szembe munkájuk során a különböző élethelyzetben élő embereket segítő szakemberek. Nagyon nehéz még pozitív hozzáállással is mindig megtalálni a szépet és a jót ebben a szakmában, mivel sokszor apró változásokat tudunk elérni hosszú munka után is, amire gyakran nem érkezik köszönet. Egyre több a kliens, egyre több az elesett, reménytelennek tűnő élethelyzetű család. Elgondolkodtató, hogy az a szakember, akinek kevés sikerélménye van, mindennapi munkájában vagy érzelmi megterhelésnek van kitéve, hogyan tud folyamatosan megújulni. Ezt a problémát szeretném körüljárni, és a bevezető után, interjúkon keresztül bizonyítani, hogy ez a probléma fennáll, illetve azt is, hogy mennyire komoly ez a gond. Végül szeretnék különböző megoldási javaslatokat kínálni minden szociális munkás és szociális területen dolgozó számára.hu_HU
dc.description.courseSzociális munkahu_HU
dc.description.degreeBSc/BAhu_HU
dc.format.extent34hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/193268
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectkiégéshu_HU
dc.subjectmegelőzéshu_HU
dc.subject.dspaceTársadalomtudományokhu_HU
dc.subject.dspaceszociális munkahu_HU
dc.titleA kiégés megjelenése a szociális szakmában és elkerülésének lehetőségeihu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Szociológia és Szociálpolitika Tanszék)