A tejelő tehenek zsírmobilizációs gondjai a tranzíciós időszakban, jelentős anyagi károkat okozhatnak egy- egy gazdaság számára, ha arra nem kellő odafigyelést tanúsítanak. A ketózis jellemzően a világuralkodó tejtermelő fajta, a Holstein-fríz gyakori ellés utáni produkciós betegsége. Európa szerte a tenyészetekben átlagosan 30-40% között fordul elő, káros hatást kifejtve az egyedek folyó laktációjára, valamint reprodukciós tulajdonságaira. Dolgozatomban a BHB szintméréssel foglalkoztam, és ennek hatásait vizsgáltam állományszinten, a tejparaméteres, és szaporodásbiológiai tulajdonságok függvényében. Gyorsan elvégezhető istállópróbákat csináltam, hogy tájékozódjak a telepen fennálló szubklinikai, illetve klinikai ketózis viszonyairól. Méréseim két hónapon át tartottak, melynek során 138 vérmintát értékeltem. A vizsgált állomány prevelenciája, 30-35% közé tehető, ami a nagyátlagnak felel meg. Arra a kérdésre, hogy a BHB tartalma a vérnek, milyen hatással van a termelési értékekre, statisztikailag számos megállapításra jutottam. A tulajdonságokat Pearson-féle korrelációval elemeztem, annak érdekében, hogy az egyes jellemzők közötti kapcsolatot felfedezzem, valamint páros t-próbát végeztem egyenlő szórásnégyzetre, annak érdekében, hogy a meglévő különbségeket szignifikancia szint mellett, megbízhatóan tudjam értékelni. Laza és közepes kölcsönhatásokat fedeztem fel a keton anyag szint, és néhány tejbeltartalmi paramaméter között. Az értékelés során összefüggést találtam a tej, fehére-, cukor-, zsír-, karbamid tartalma, valamint vérketon eredmények között. A t-próba elvégzése során ezen paraméterek mindegyike szignifikánsan különbözött a magas, valamint a normál BHB szintű egyedek viszonyában. A tejfehérje esetében jelentősen csökkenő tendenciáját állapítottam meg, a minimum szubklinikai ketózisban szenvedő egyedeknél, az egészséges fajtársaikhoz képest. A nem megfelelő mértékű glükoneogenesis miatt, a magas BHB-s egyedek jelentősen kevesebb tejcukor%-al rendelkeznek a normál szintű társakhoz képest. A postpartum első két hetében, magasabb vérketon koncentrációval rendelkező jószágok tejzsír%-a, szignifikánsan magasabb eredményt hozott az egészséges tehenek értékeihez képest. Az energiahiányos állapot kompenzálására nagyobb mennyiségben felhasznált karbamid azt eredményezte a magas BHB-s egyedeknél, hogy nyerstermékükbe szignifikánsan kevesebbet választottak ki. A szaporodásbiológiai tulajdonságok és az anyagcserezavar között, nem tudtam kézzelfogható, messzemenő következtetéseket levonni. Véleményem szerint a BHB monitorig hasznos tevékenység, amelynek segítségével tájékozódni tudunk a kezelésre szoruló teheneinkről, másrészt, nem utolsó szempontként, mérsékelhetjük gazdaságunk ebből adódó kieséseit.