The life and work of Endre Tóth (1899–1970), a reformed theological professor and church historian, first in Pápa and later in Debrecen, is a unique Hungarian 20th-century intellectual destiny. While his quiet character made him averse to official duties, the troubled historical circumstances forced him to hold serious church offices for decades. He held various posts at the Reformed Theological Academy of Pápa and the Transdanubian Reformed Church District from the mid-1920s for two decades, then became professor at the Faculty of Theology of the University of Debrecen between 1947 and 1950. He was then professor at the Reformed Theological Academy, after the Theological Faculty seceded from the State University and  operated under the Reformed College, and dean for a decade from 1948. It is also thanks to his wisdom and humility that the pastoral education in Debrecen, while maintaining its former academic quality, has survived perhaps the most difficult decade in its history without serious losses. Under the direction of Endre Tóth, in 1950 the separation from the state university, the move to the college, the admission of theology students from Sárospatak after the nationalization of schools, and the processing of the upheavals of the 1956 events took place, while the Transtibiscan District changed bishops twice (when he arrived in Debrecen, Imre Révész, his predecessor at the department, was still the bishop; after 1948, János Péter, and from 1957 Tibor Bartha was the bishop). In addition to his work as head of an institution, he also performed educational and scientific activities as a church historian.

Tóth Endre (1899–1970) előbb pápai, majd debreceni református teológiai tanár egyháztörténész élete és munkássága sajátos magyar 20. századi értelmiségi sors. Miközben csendes alkata révén nem vágyott hivatali feladatokra, a zaklatott történelmi körülmények évtizedeken át komoly egyházi tisztségek betöltésére kényszerítették. A Pápai Református Teológiai Akadémián és a Dunántúli Református Egyházkerületben az 1920-as évek közepétől két évtizeden át különböző tisztségeket töltött be, majd 1947–1950 között a Debreceni Egyetem Hittudományi Karának, ezt követően az állami egyetemből kiváló és a Református Kollégium keretében működő Református Teológiai Akadémiának professzora, 1948-tól egy évtizeden át dékánja. Bölcsességének és alázatos magatartásának is köszönhető, hogy a debreceni lelkészképzés, korábbi egyetemi színvonalát megőrizve, komolyabb veszteségek nélkül vészelte át története talán legnehezebb évtizedét. Tóth Endre irányítása mellett történt meg 1950-ben az állami egyetemből való kiválás, a Kollégiumba való átköltözés, az iskolák államosítása után a sárospataki teológusdiákok befogadása és az 1956-os események hullámveréseinek feldolgozása, miközben a Tiszántúli Egyházkerületben két ízben püspökváltás is történt (Debrecenbe érkezésekor még tanszéki elődje, Révész Imre, 1948 után Péter János, majd 1957-től Bartha Tibor volt a püspök). Intézményvezetői munkája mellett egyháztörténészként iskolateremtő oktatói és tudományos tevékenységet is végzett.