A C-típusú natriuretikus peptid egy parakrin növekedési faktor. A CNP számos szövetben expresszálódik, beleértve az érrendszeri endotélt is. Kifejeződését elsősorban az érrendszeri gyulladás indukálja. A CNP antiproliferatív, gyulladáscsökkentő és antitrombotikus funkcióval rendelkező vazoprotektív fehérjek. A CNP propeptidként keletkezik, amely aztán a biológiailag aktív C-terminális hormonra és az amino-terminális fragmentumra hasad, amely stabilabb, mint az aktív forma, így ez utóbbi alkalmas a szérum CNP szint mérésének helyettesítésére Több tanulmányban írták le a NT-proCNP emelkedett szintjét veseelégtelen betegekben. Feltételezések szerint a vesefunkció csökkenésével az NT-proCNP csökkenő kiválasztása és a tubuláris reabszorpció fokozódása mellett, a vese tubuláris károsodására adott válaszaként a vese C-típusú natriuretikus peptid fokozott expressziója szintén hozzájárul a krónikus vesebetegségben kimutatott magasabb keringő proCNP szintjéhez. Célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk végstádiumú vesebetegekben az NT-proCNP szint és a lipoprotein szubfrakciók változását a transzplantáció előtt és a transzplantációt követő 1 és 6 hónapban. Vizsgálatunkba hetven vesetranszplantált beteget vontunk be a Debreceni Egyetem Sebészeti Intézet Transzplantációs Osztályáról. A humán NT-proCNP-t egy kereskedelmi forgalomban kapható ELISA-kittel mértük. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. A PON1 paraoxonáz és arilészteráz aktivitásokat spektrofotometriás úton vizsgáltuk. Az ESRD betegeknél a megnövekedett szérum NT-proCNP szorosan korrelált a vesefunkcióval, a prokalcitoninnal, a HDL alfrakciók eloszlásával és a HDL antioxidáns funkciójával, amelyet a PON1 aktivitás jellemez. Veseátültetés után a szérum NT-proCNP jelentős és tartós csökkenését figyeltük meg, amit elsősorban a javuló vesefunkció és a csökkenő gyulladásos állapot okoz. Eredményeink alapján az NT-proCNP lehet az új kapcsolat a HDL diszfunkció és a károsodott érrendszeri funkció között ESRD-ben, amely veseátültetés után javul. További, nagyobb betegpopuláción végzett vizsgálatokra van szükség az NT-proCNP pontos szerepének tisztázásához az ESRD kardiovaszkuláris kockázatának előrejelzésében. A PEDF egy adipokin, illetve egy olyan glikoprotein, mely a szerin proteáz gátlók családjába tartozik. A fehérjét legnagyobb mértékben a zsírszövet és a máj termeli, de termelődik a gyulladásos és vaszkuláris sejtekben is. Számos hatással rendelkezik: angiogenezis gátló, antithrombotikus, antiinflammatorikus, antioxidáns, neurotrophikus, antifibrotikus és tumorgenesis gátló hatás. Kimutatták, hogy a HD-vel kezelt végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek PEDF-szintje jelentősen magasabb, mint az egészséges kontrolloké. A magas szérum PEDF gyakran társult lipideltérésekkel, hipertrigliceridémiával és alacsonyabb HDL szinttel. A PEDF kiválasztódása a mai napig nem tisztázott. Korábban már kimutatták, hogy a végstádiumú veseelégtelen betegcsoportban szignifikánsan magasabb volt a PEDF szérumszintje, mint az egészséges kontroll csoportban. Azonban a PEDF emelkedett szintjét nem tudták csak azzal magyarázni, hogy a fehérjének csökken a vesén keresztüli kiválasztása. Kimutatták azt is, hogy az alacsonyabb PEDF szinttel rendelkező végstádiumú betegeknek magasabb a halálozási kockázata. Így munkánk második részében megvizsgáltuk a PEDF szinteket transzplantáció előtt és transzplantáció után 1 - és 6 hónappal ESRD betegekben valamint az illesztett egészséges kontroll populációban; illetve a PEDF összefüggését az LDL és HDL szubfrakciókkal. A humán PEDF-koncentráció meghatározását a gyártó utasításai szerint egy kereskedelmi forgalomban kapható ELISA-kittel végeztük. A lipoprotein szubfrakciók elválasztását Lipoprint gélelektroforézissel végeztük. Kimutattuk, hogy a szérum PEDF-szintje jelentősen csökkent a veseátültetés után. A szérum PEDF-szintet a legjobban a nagy HDL-szubfrakció koncentrációja jelezte előre, ami a HDL összetételének szerepét jelzi a PEDF-expresszióban. Ezen eredmények alapján a HDL transzplantációt követő megváltozott molekuláris összetétele közvetlenül hozzájárulhat a fokozott aterogenezishez, amely korai kardiovaszkuláris szövődményekhez vezet. Az allograft makro- vagy mikrovaszkulatúrájában bekövetkező endotélsérülés, különösen ha antitest-mediált, csökkenti a graft túlélését. A transzplantációt követő PEDF-szint-változások patofiziológiai szerepét tovább kell vizsgálni. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a PEDF terápiás célpont lehet az ox-LDL által kiváltott vaszkuláris endotélsejt károsodások enyhítésére a veseátültetés után.

C-type natriuretic peptide (CNP) is a paracrine growth factor expressed in various tissues, including vascular endothelium, where its expression is primarily induced by vascular inflammation. CNP is a vasoprotective protein with antiproliferative, anti-inflammatory, and antithrombotic functions. It is produced as a propeptide, which then cleaves into a biologically active C-terminal hormone and a more stable amino-terminal fragment, the latter serving as a surrogate marker for serum CNP levels. Elevated NT-proCNP levels have been documented in patients with renal insufficiency. It is hypothesized that the decline in renal function, along with reduced NT-proCNP excretion and increased tubular reabsorption, as well as upregulated renal expression of CNP in response to tubular damage, contribute to the higher circulating proCNP levels observed in chronic kidney disease. We aimed to investigate the changes in NT-proCNP levels and lipoprotein subfractions in end-stage renal disease (ESRD) patients before and at 1 and 6 months after transplantation. Seventy kidney transplant patients from the Transplantation Department of the Surgical Institute at the University of Debrecen were included in our study. Human NT-proCNP levels were measured using a commercially available ELISA kit, and lipoprotein subfractions were separated by Lipoprint gel electrophoresis. PON1 paraoxonase and arylesterase activities were analyzed spectrophotometrically. In ESRD patients, elevated serum NT-proCNP correlated closely with renal function, procalcitonin levels, HDL subfraction distribution, and HDL antioxidant function, characterized by PON1 activity. Following kidney transplantation, we observed a significant and sustained decrease in serum NT-proCNP, primarily due to improved renal function and reduced inflammation. Our findings suggest that NT-proCNP may represent a novel link between HDL dysfunction and impaired vascular function in ESRD, which improves after kidney transplantation. Further studies with larger patient populations are needed to clarify the precise role of NT-proCNP in predicting cardiovascular risk in ESRD. PEDF (Pigment Epithelium-Derived Factor) is an adipokine and glycoprotein belonging to the serine protease inhibitor family. It is predominantly produced by adipose tissue and the liver, but also by inflammatory and vascular cells. PEDF has multiple effects, including antiangiogenic, antithrombotic, anti-inflammatory, antioxidant, neurotrophic, antifibrotic, and tumor-suppressing properties. Elevated PEDF levels have been observed in patients with ESRD undergoing hemodialysis, and these elevated levels are often associated with lipid abnormalities, such as hypertriglyceridemia and lower HDL levels. The exact mechanism of PEDF clearance is not well understood. Previous studies have reported significantly higher serum PEDF levels in ESRD patients compared to healthy controls, although this elevation cannot be explained solely by reduced renal clearance of the protein. Lower PEDF levels have been associated with higher mortality risk in ESRD patients. In the second part of our study, we examined PEDF levels before and at 1 and 6 months after kidney transplantation in ESRD patients and compared these changes to those in a matched healthy control group. PEDF concentrations were measured using a commercially available ELISA kit, and lipoprotein subfractions were separated by Lipoprint gel electrophoresis. We found that serum PEDF levels significantly decreased after kidney transplantation. The concentration of large HDL subfractions was the best predictor of serum PEDF levels, indicating the role of HDL composition in PEDF expression. These results suggest that the altered molecular composition of HDL after transplantation may directly contribute to increased atherogenesis, leading to early cardiovascular complications. Endothelial injury in the allograft macro- or microvasculature, especially if antibody-mediated, reduces graft survival. The pathophysiological role of PEDF level changes following transplantation warrants further investigation. These data suggest that PEDF may be a therapeutic target for mitigating vascular endothelial cell damage induced by ox-LDL after kidney transplantation.