Elkötelezett vagyok a betegellátás színvonalának javítása, a betegek túlélési esélyeinek,- valamint az innovatív eljárások, diagnosztikai eszközök, hatóanyagok és gyógyszerek hozzáférhetőségének növelése érdekében. Az iparágban dolgozóként, meggyőződésem, hogy a gyógyszeripar térnyerésével és hatékony működtetésével a magyar betegek életminősége is javul. Arra kerestem a választ, hogy a mai magyar gyógyszeripari környezetben tevékenykedő vezetőket, mi teszi sikeressé, mely képességekre, kompetenciákra támaszkodva tudnak a lehető leghatékonyabban reagálni a kihívást jelentő helyzetekre, problémákra. Az alkalmazott módszertan, kérdőívet kitöltők és vezetőkkel folytatott interjúk során levont kvalitatív összehasonlító elemzés. Melynek hozzáadott értéke, hogy a problémát a modernkori, felgyorsult gyógyszeripari környezetben vizsgálja, és a legfrissebb elméleti kutatások mellett valós, vezetői pozícióban tevékenykedő menedzserek nézeteivel szimultán von le következtetéseket. Dolgozatom elkészítése során, igyekeztem összegezni a releváns szakirodalmi tanulságokat, az érzelmi intelligencia – empátia – jelentőségét a vezetői munka során. A téma feldolgozása kapcsán, vezetők vélekedéseire, meglátásaira voltam kíváncsi, ami statisztikailag nehezen értékelhető, így eredményeim általánosságban véve és az alacsony bevont vizsgálati mintát tekintve sem mondhatóak reprezentatívnak. Azonban az alacsony beérkező minta ellenére kijelenthetem, hogy az érzelmi intelligenciának van létjogosultsága a jelenkori vezetési gyakorlatban a gyógyszeripari nagyvállalati színtéren. Az a feltételezésem, hogy a kor előre haladtával, minél több szakmai tapasztalattal és minél magasabb képzettséggel, egyenesen arányosan növekszik a vezetői empatikus készség, pedig csak részben igaz.