A búzatermesztés eredményességét a betakarított termés mennyiségi és minőségi mutatói együttesen határozzák meg; az értékmérő tulajdonságok elemzése és értékelése komplex feladat. Elengedhetetlen ezen tulajdonságok ismerete, azok egymáshoz való viszonya, évjárathatástól függő változásuk. A növénytermesztési tapasztalatok alapján az eltérő éghajlati és agroökológiai adottságok között nemesített növényfajták nagyobb toleranciával képesek elviselni az adott régiók kedvezőtlen tényezőit, jelentős termésstabilitást biztosítva ezzel a gazdáknak. Hipotézisem, hogy bizonyítani kívánom a tájnemesítés létjogosultságát, bemutatva, hogy a karcagi nemesítésű fajták felülmúlják más fajták teljesítményét és/vagy stabilitását az aszályos, vagy túlzottan csapadékos és/vagy kedvezőtlen csapadékeloszlású években a Nagykunság kedvezőtlen agroökológiai körülményei között. A célkitűzés megvalósítása érdekében fajtaösszehasonlító kísérlet beállítására került sor a Debreceni Egyetem ATK Karcagi Kutatóintézetének területén, a B1 és B2 jelű táblákon, 2008-2014-es tenyészidőszakokban. A kísérlet beállításakor 23 fajtára esett a választás. Ezek között szerepeltek extenzív-, valamint régebbi- és újabb nemesítésű intenzív fajták. Az értékelés során a fajtákat több szempont szerint csoportosítottam: érésidő (korai-, közép- és középkései éréscsoport), szálkázottság (szálkás, tar) és nemesítés helye (Szeged, Martonvásár, Karcag) alapján. Fajtánként és csoportonként vizsgáltam, hogy az adott tenyészév időjárása milyen hatással volt az őszi búza egyes tulajdonságaira. Az alábbi értékmérő paramétereket vizsgáltam: termésátlag (t/ha), hektoliter-tömeg (kg), nedves sikértartalom (%), sikérterülés (mm), szedimentációs Zeleny-index (ml), Hagberg-féle esésszám (s), vízfelvevő-képesség (ml) és sütőipari értékszám. A tulajdonságok értékelésén túl vizsgáltam az összes fajta stabilitását külön-külön annak érdekében, hogy megtudjam, melyek azok a genotípusok, amelyek a legkisebb termésmennyiség- és/vagy minőségromlás nélkül tudnak teremni az évről évre változó klimatikus viszonyok mellett. Az értékelés során megállapítottam, hogy egy adott tájkörzetben nemesített fajta nagyfokú alkalmazkodóképességgel és megfelelő stabilitással rendelkezik az adott tájban uralkodó agroökológiai feltételekhez, ezért termesztése nagyobb biztonsággal végezhető.

The efficiency of wheat production is determined by the quantitative and qualitative parameters together. The knowledge of these parameters and their changeability by the year effect is essential for breeding. On the base of plant production experiences, plant varieties bred under unfavourable agro-ecological conditions can tolerate the unfavourable conditions of a certain region better providing higher stability and other advantages to the farmers. My hypothesis is that region-specific plant breeding is justified by the better performance and/or yield stability of varieties bred in Karcag compared to other varieties under the unfavourable agroecological conditions of ‘Nagykunság’, Hungary in droughty or extremely wet years and/or years with unfavourable time distribution of precipitation. In order to justify my hypothesis, an experiment was set and carried out on two plots (B1 and B2) in Karcag Research Institute of CAS University of Debrecen between 2008 and 2014 for comparing 23 different varieties. Extensive, older and new varieties were also investigated. During the assessment the varieties were grouped from different points of view: maturity time (early-, medium-, and medium-late maturity groups), bearded or awnless wheat varieties, and the place of breeding (Szeged, Martonvásár, Karcag). I examined the effect of the weather of each investigated vegetation period on the investigated parameters of the winter wheat by the varieties and by the groups. The following parameters were evaluated: yield average (t ha-1), hectolitre weight (kg), wet gluten content (%), gluten dispersion (mm), Zeleny sedimentation index (ml), Hagberg falling number (s), water binding capacity (ml), and baking quality. Beyond the assessment of the variety parameters, I separately examined the stability of each variety in order to identify the genotypes that suffer the least depression in yield quantity and/or quality. I found that the region-specific varieties have high and stable accommodation capacity to the characteristic agroecological conditions, therefore their production is safer.