Ady, a korai Rilke és az „istenes vers". Az olvasóban joggal felmerülhet a kérdés a cím láttán, hogy miért is ékelődik be egy egészen más jellegű költészet az „Ady istenes versei" nagyon is ismerős kifejezésébe. Az eddig forgalomban lévő irodalomtörténeti címkék szerint Rilke és Ady lírája valóban olyan mértékben eltérő, hogy összevetésüknek nincs értelme. Ez a könyv mégis megkísérli ezeket az életműveket egymás mellé helyezni, mert a kiválasztott Rilke-versek mind olyan korai művek, amelyek még az Ady-lírával rokon szecessziós verspoétika jegyében születtek. Illetve a két alkotó között ugyan nem volt történeti kapcsolat, műveik nem voltak hatással egymásra, viszont joggal feltételezhetünk a századforduló Osztrák-Magyar Monarchiájában egy olyan közös mentalitástörténeti horizontot, amelyben felmerül a keresztény hit és benne Isten újraértésének igénye például a modern líra keretein belül is. Tömören fogalmazva: hasonló kérdésekre eltérő válaszokat adtak, eltérő formában. Legyen szó akár a hagyomány által eddig kínált metafora-készlet elutasításáról, akár Káin és Ábel történetének újraírásáról, akár Mária alakjának kérdéséről. Mindezt nem feltétlenül az „istenes vers" nehezen meghatározható műfaján belül teszik meg csupán, mert - mint a könyvből kiderül - ez a fogalom sokkal inkább ideológiai, semmint poétikai kereteket biztosít egy-egy szöveg megértésének.