Dolgozatom célja megismertetni a vallásgyakorlás jellegét a XXI. századi Magyarországon, elsősorban a fiatalok körében. Egyre többen beszélnek a vallás szerepének csökkenéséről, habár ez a tendencia nem teljesen egyértelmű, mert több különböző mutató alapján is mérhetjük ezt az összetett és sokrétű jelenséget. Véleményem szerint inkább a vallás, vallásosság átalakulásáról beszélhetünk, amelyet már az emberek inkább önmagukban élnek meg, spirituális módon, akár az egyházat kizárva mindennapjaikból. Az bizonyos, hogy a vallás egy olyan rendszer, amely normákat ajánl és normákat alátámasztó értékeket kínál A fókuszcsoportos interjúelemzésemben végig az adott célcsoporttól (18 és 23 év közötti, Debreceni Egyetemen tanuló hallgatók) vett kvalitatív mintával dolgoztam. Tapasztalatom szerint vallás szempontjából a legnagyobb hatással bíró szocializációs ágens a család, vagyis a szülők és a nagyszülők nevelésére vezethető vissza az alanyaim jelenkori vallásossága, továbbá beszélhetünk a fiatalok elvallástalanodásáról, kisegyházak és más vallások (például a buddhizmus) előtérbe kerüléséről. Megfigyelhető, hogy akit úgy neveltek, most is vallásos, és a jövőben is aktív szerepet szán ennek az életében (társ vallásossága, egyházi esküvő, jövőbeni gyermekek vallásossága).