Tanulmányaim kezdete óta igencsak érdekelt a korai életszakaszban megtapasztalt élmények hatása a későbbi, felnőttkori megküzdési stratégiák alakulására. Éppen ezért kezdtem a kötődési mintázatok irányába tájékozódni. Ennek során találkoztam az elméleti megközelítéssel, hogy az erőteljes, negatív hatású, distressz élmények erőteljesen aktiválják az egyének kötődési sítlusa által meghatározott viselkedésmintákat. Egy szeretett személy, elvesztése, a gyász pontosan ilyen distressz élményt okoz. Mivel mindannyian életünk során több alkalommal is szembesülünk ezzel a különösen nehéz élethelyzettel, ezért úgy véltem, érdemes a kötődési stílusok és a gyásszal kapcsolatos megküzdési módozatokat vizsgálatom tárgyává tenni. Konkrét célkitűzésem, hogy megvizsgáljam a felnőtt kötődési stílusok és a gyászfeldolgozás kapcsolatát. Feltételezésem szerint a biztonságos kötődést mutató felnőttekre kevésbé jellemző az, hogy egy szeretett személy elvesztéses kapcsán gyászfeldolgozási nehézségeket tapasztaljanak. A fenti változók közötti kapcsolatok egyidejű vizsgálatával szeretném a korábbi szakirodalmakban található megállapításokat saját kutatással igazolni.