A lebenyes rekonstrukciók gyakran alkalmazott technikák mély, illetve kiterjedt lágyszöveti defektusok fedésére. A lebeny életképessége kulcsfontosságú a rekonstrukció sikeressége céljából. A lebeny vitalitás megállapításának leggyakrabban alkalmazott módszere a fizikális jelek vizsgálata, úgy, mint hőmérséklet, tapintat, oedema, szín, vagy a kapilláris újratelődés. Bár ezek a jelek fontos információt nyújtanak a sebész számára, sokszor már akkor jelentkeznek, amikor a háttérben irreverzibilis elváltozások következtek be, pl. artériás/vénás trombózis. Kutatásunk során célunk a lebenyek életképességének vizsgálata volt mikrokeringési és micro-rheologiai paraméterek rögzítésével annak megállapítására, hogy alkalmasak-e a lebenyek vitalitásának követésére, illetve szövődmény előjelzésére. Wistar patkányokat vizsgáltunk, melyeknél adipocutan lágyéklebenyt képeztünk. A kontroll csoportban a lebenyeket kipreparáltuk, megemeltük, majd ezt követően a lebenyeket repozícionáltuk és suturáztuk. Az I/R csoportban a lebenyek megemelését követően az ellátó eret 1 órán keresztül leszorítottuk, majd ezt követően a klippeket felengedtük, és a lebenyeket repozícionálva suturáztuk. A lebenyek három régiójában (cranialis, centralis, caudalis) bőrhőmérsékletet mértünk és microcirculatiós értékeket (blood flux unit, BFU) monitoroztunk a műtét előtt, a preparálás végén, az ischaemia után, a műtét végén, valamint az 1., 3., 5., 7. és 14. postoperativ (p.o.) napon. Emellett micro-rheologiai paramétereket is vizsgáltunk a lateralis farokvénából vett vérmintákból a műtét előtt, valamint az 1., 3., 5., 7. és 14. p.o. napon (haematologiai paraméterek, vörösvérsejt aggregatio és deformabilitás). Nem találtunk szignifikáns különbséget a bőrhőmérsékleti adatok tekintetében a különböző lebeny régiók között. A BFU értékek mindkét csoport tekintetében alacsonyabbak voltak az alap értékekhez mérten a műtét során, illetve közvetlenül a műtétet követően. A korai postoperatív időszakban a BFU értékek az I/R csoportban szignifikánsan alacsonyabbak voltak a kontroll csoporthoz viszonyítva. Egy szövődményes esetben a Laser Doppler szöveti áramlásmérés jól tükrözte és előre jelezte a p.o. komplikációt (necrosis). Általánosságban emelkedett vörösvérsejt aggregatiót észleltünk az 1. és 3. postoperatív napokon. Az 5. postoperatív napot követően a vörösvérsejt aggregatio csökkenését észleltük. A vörösvérsejt deformabilitás romlását észleltük az 1-3. postoperatív napokon, mely az I/R csoportban kifejezettebb volt. Összefoglalva, egy órás ischaemia esetében – amely nem feltétlenül eredményez szövetelhalást – is megfigyelhetőek voltak a mikrokeringési és micro-rheologiai paraméterek eltérései. Ezen értékek követése fontos információt nyújt a lebenyek vitalitásáról. Akár több paramétert együttesen vizsgálva, akár egyes módszereket alkalmazva prediktív értékkel bírhatnak a vitalitás tekintetében. Jelen modell alkalmas lehet további lebeny-vitalitást ellenőrző módszerek vizsgálatára.

Flap reconstruction is a commonly used method to cover large and/or deep soft tissue defects. Flap viability is the crucial factor for a successful reconstruction. The vitality of the flap can be evaluated using different methods. The commonly used method is looking at the physical signs, for example: color, temperature, oedema or capillary refill time. Although the macroscopic signs give very important information for the surgeon, the visible signs of a flap circulatory faliure often can be seen after irreversible changes have occured (e. arterial/venous thrombosis). During our research our aim was to determine flap viability by measuring micro-circulatory and micro-rheological parameters to evaluate how they follow the circulatory changes of the flap and to see if they are capable of predicting flap failure (disturbance of circulation). Adipocutaneous inguinal flaps of Whistar rats have been created and were divided into two groups. The flaps of the control group were only elevated and sutured, whereas in the ischaemia-reperfusion (I/R) group the flaps were elevated and the supplying vessel was clamped for one hour. After the ischemic time the flaps were repositioned and sutured. We monitored temperature and micro-circulatory data (BFU-Blood Flux Unit) on the flap’s proximal, central and distal areas before the surgery, after the preparation, after the ischemic time, at the end of the operation and during the 1st, 3rd, 5th, 7th and 14th postoperative days. Also, micro-rheological parameters were measured using blood samples from the tail-vein of the rats (hematological parameters, red blood cell deformability and aggregation) before the surgery and on the 1st, 3rd, 5th, 7th and 14th postoperative days. We have not found significant differences in the temperature data regarding the flap regions. The BFU values were decreased in both groups compared to base values at the end of the preparations and after the surgery. In the early postoperative period, the BFU values in the I/R group were significantly lower compared to the control group. Generally, we saw elevated red blood cell aggregation between the 1st and 3rd postoperative days, after the 5th day we saw decrease in the aggregation. Red blood cell deformability values showed worsened deformability during the 1st - 3rd postoperative days, especially in the I/R group. Our study concluded that even a short time ischemia – that does not necesarily cause flap necrosis – causes alterations in microcirculatory and micro-rheological parameters. Following these parameters give important information about flap viability. Either by examining several parameters together or by applying a single method, they can have a predictive value in terms of vitality. The present model may be suitable for the examination of further flap monitoring methods.