A kalcium(II)-bentonit rétegközi terében a szamárium(III)-, illetve a lutécium(III)-ion szorpcióját vizsgáltam. A kísérleteket különböző pH-kon végeztem pH=3 és pH= 6,3 között, mivel e tartomány alatt az agyagásvány szerkezete roncsolódhatott volna, míg e fölött az ionok hidrolízise következett volna be. A vizes rendszerben az ionok [Sm(H2O)x]3+ és [Lu(H2O)x]3+ formában, vagyis akvakomplexként voltak jelen. A két ion töltése azonos, ugyanakkor a lutéciumion sugara kisebb, ezért a szorpció során eltérő eredményt, vagyis a lutéciumionok nagyobb mértékű megkötődését vártam. A kísérleteket batch technika alkalmazásával végeztem, a koncentrációkat röntgenfluoreszcencia analizíssel határoztam meg. A kiértékelés a három és kétértékű ioncserére használt izoterma egyszerűsített formulájával történt, mely segítségével meghatároztam az izotermák jellemző paramétereit az egyes pH-kon. Az izotermaparaméterek segítségével megállapítottam, hogy mindkét ion esetén a nagy pH értéken a legnagyobb a szorpció. A pH csökkenésével mind a szamárium(III)-ion, mind a lutécium(III)-ion szorpciója csökkent. Feltehetően a hidrogénionok szorpciója a kedvezményezettebb és leszorítja a kalciumionokat montmorillonitról, a megmaradt kalciumionokkal cserélnek helyet a szamárium(III)- és lutécium(III)-ionok. A kis pH-kon a lutéciumion esetében a -vártnak megfelelően- nagyobb volt a szorpció, mint a szamáriumioné, ami a kisebb ionsugarának köszönhető. Nagyobb pH-kon nem volt elég mérési adat a lutéciumion szorpciójának pontos leírására, ennyi adatból úgy látszik, hogy telítési görbe szerint változik a szorpciója a pH függvényében. További kérdést vet fel, hogy ezeket a tendenciákat a lantanoida csoport többi eleme is mutatja e.