Bakteriális oligoszacharidok és neoglikoproteinek szintézise
dc.contributor.advisor | Szurmai, Zoltán | |
dc.contributor.author | Kovács, Réka Éva | |
dc.contributor.department | DE--TEK--Természettudományi és Technológiai Kar--Biológiai és Ökológiai Intézet | hu_HU |
dc.date.accessioned | 2011-05-05T13:56:49Z | |
dc.date.available | 2011-05-05T13:56:49Z | |
dc.date.created | 2011-05 | |
dc.date.issued | 2011-05-05T13:56:49Z | |
dc.description.abstract | A szénhidrátok, elsősorban a poliszacharidok révén, a bioszféra legelterjedtebb szerves vegyületei. A poliszacharidok makromolekulák, melyek monoszacharidokból épülnek fel, glikozidos kötésekkel. A 2-10 monoszacharid egységből álló vegyületek oligoszacharidok. A monoszacharidok 3-6, ritkábban több szénatomos polihidroxi-aldehidek (aldózok), vagy polihidroxi-ketonok (ketózok). Az a nézet, hogy a szénhidrátok csak vázanyagok, energiaraktározó és szolgáltató vegyületek, már idejétmúlt. A megfelelő szénatomszámú monoszacharidok gyűrűtagszáma és anomerkonfigurációja is különbözhet, így a belőlük felépülő oligoszacharidok, melyek ráadásul elágazók is lehetnek, egy egységre vonatkoztatva nagyon sok biológiai információt hordozhatnak. Bár az oligoszacharidok szabad állapotban ritkán fordulnak elő a természetben, de a glikokonjugátumokban (glikolipidek, glikoproteinek) igen fontos szerepet töltenek be. A glikokonjugátumok élőlények citoplazmájában, extracelluláris folyadékaiban és sejt membránjában is megtalálhatók. A sejtek felszínén lévő antigének felépítésében szintén fontosak az oligoszacharidok. Ismert, hogy a vércsoport antigének, melyek gliko-szfingolipidek, csak az oligoszacharid komponensek összetételében különböznek. A baktériumok immunológiai tulajdonságai a kapszula, vagy a külső membrán lipopoliszacharidjának szénhidrát összetételétől függenek. A Gram negatív baktériumok sejtfalának külső része lehet lipopoliszacharid, melynek O-specifikus poliszacharidja ismétlődő oligoszacharid egységekből áll. Ezek az oligoszacharidok a baktériumok felszíni antigénjei. Bakteriális oligoszacharidok szintézisével lehetőség nyílik szintetikus vakcinák előállítására. Az oligoszacharidok azonban kis molekulatömegű haptének, azaz önmagukban nem tudnak immunreakciót kiváltani. A molekulatömeg növelése több módszerrel is lehetséges. A legjobb és legtöbbször alkalmazott a neoglikoproteinek készítése, amikor a hordozó, fehérje. Az oligoszacharid és a makromolekula közé egy híd (spacer) molekulát kell beiktatni. | hu_HU |
dc.description.corrector | gj | |
dc.description.course | Vegyész | hu_HU |
dc.description.degree | régi képzés | hu_HU |
dc.format.extent | 45 | hu_HU |
dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/105852 | |
dc.language.iso | hu | hu_HU |
dc.subject | oligoszacharid | hu_HU |
dc.subject | szintézis | hu_HU |
dc.subject.dspace | DEENK Témalista::Kémia::Szénhidrátkémia | hu_HU |
dc.subject.dspace | DEENK Témalista::Kémia::Biokémia | hu_HU |
dc.title | Bakteriális oligoszacharidok és neoglikoproteinek szintézise | hu_HU |