Az I. típusú diabetes mellitus (T1DM) egy szervspecifikus autoimmun betegség, amelyre az inzulintermelő β-sejtek szelektív pusztulása jellemző. Az autoimmun reakciók előfordulását és előrehaladását három tényező egymással való kölcsönhatása befolyásolja: a genetikai hajlam, az immunszabályozás zavara és külső tényezők. Az autoimmun eredetű I. típusú diabetes mellitus kezdeti szakaszában a betegek nagy részében a hasnyálmirigy βsejtjei ellen termelődött autoantitestek mutathatóak ki, a leggyakoribbak az I. típusú diabetes mellitushoz kapcsoltan: glutaminsav dekarboxiláz (GADA), inzulinoma-antigén 2 (IA2A), inzulin (IAA), szigetsejtek citoplazmatikus komponensei (ICA) és cink transzporter 8 (ZnT8A) elleni antitestek. A szerológiai diagnózis felállításának immunológiai eszköze a specifikus autoantitestek kimutatása. Egy újonnan jelentkezett cukorbetegségnél az autoantitestek jelenléte döntő bizonyíték lehet, mely segít elkülöníteni az 1-es típusú cukorbetegséget a nem autoimmun cukorbetegségektől. Kutatómunkánk során 48 T1DM-ben szenvedő betegben vizsgáltuk a GADA, ICA, IA2A és az IAA autoantitestek jelenlétét ELISA, CLIA és indirekt immunfluoreszcens módszerrel. Tanulmányoztuk a betegek autoantitest profilját korcsoportok szerint. Az elvégzett vizsgálatok során minden beteg esetében volt kimutatható autoantitest. A legtöbb beteg esetében (85,4%) a GADA autoantitest volt kimutatható, majd ezt követte az ICA pozitivitás (65,9%), az IA2A (58,3%) és az IAA (27%) autoantitestek jelenléte. A betegek 25%-ban csak egy-egy autoantitest volt detektálható, míg a betegek többségében kettő (31%), három (25%) vagy akár mind a négy (19%) autoantitest is kimutatható volt, ami jelzi a manifeszt T1DM jelenlétét. A kapott eredmények alapján nem tudtunk korcsoport szerinti specificitást felállítani, a 20 év alatti és feletti betegcsoportokban is hasonló arányban voltak jelen az autoantitestek. Az autoantitestek vizsgálatának fontos szerepe van a klinikai diagnózisban, prognózisban, valamint a terápiás válaszok monitorozásában. Az autoantitestek jó prognosztikai markerekként szolgálnak. Az elsőként megjelenő autoantitestet egy második, harmadik vagy negyedik autoantitest követheti. Egyetlen autoantitest esetében kicsi a kockázati tényező a cukorbetegség kialakulására, viszont ha több autoantitest van jelen nagyobb a kockázat a cukorbetegség manifesztálódására. Fontos a betegek autoantitest profiljának a nyomon követése, az esetlegesen újonnan megjelenő autoantitestek azonosítása, vagy egy késői szeronegatívitás kialakulásának detektálása.