Autoantitestek vizsgálata I. típusú Diabetes Mellitusban
Autoantitestek vizsgálata I. típusú Diabetes Mellitusban
Dátum
Szerzők
Csatári, Fruzsina Irma
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Az I. típusú diabetes mellitus (T1DM) egy szervspecifikus autoimmun betegség,
amelyre az inzulintermelő β-sejtek szelektív pusztulása jellemző. Az autoimmun reakciók
előfordulását és előrehaladását három tényező egymással való kölcsönhatása befolyásolja: a
genetikai hajlam, az immunszabályozás zavara és külső tényezők. Az autoimmun eredetű I.
típusú diabetes mellitus kezdeti szakaszában a betegek nagy részében a hasnyálmirigy βsejtjei ellen termelődött autoantitestek mutathatóak ki, a leggyakoribbak az I. típusú diabetes
mellitushoz kapcsoltan: glutaminsav dekarboxiláz (GADA), inzulinoma-antigén 2 (IA2A),
inzulin (IAA), szigetsejtek citoplazmatikus komponensei (ICA) és cink transzporter 8
(ZnT8A) elleni antitestek. A szerológiai diagnózis felállításának immunológiai eszköze a
specifikus autoantitestek kimutatása. Egy újonnan jelentkezett cukorbetegségnél az
autoantitestek jelenléte döntő bizonyíték lehet, mely segít elkülöníteni az 1-es típusú
cukorbetegséget a nem autoimmun cukorbetegségektől.
Kutatómunkánk során 48 T1DM-ben szenvedő betegben vizsgáltuk a GADA, ICA,
IA2A és az IAA autoantitestek jelenlétét ELISA, CLIA és indirekt immunfluoreszcens
módszerrel. Tanulmányoztuk a betegek autoantitest profilját korcsoportok szerint.
Az elvégzett vizsgálatok során minden beteg esetében volt kimutatható autoantitest. A
legtöbb beteg esetében (85,4%) a GADA autoantitest volt kimutatható, majd ezt követte az
ICA pozitivitás (65,9%), az IA2A (58,3%) és az IAA (27%) autoantitestek jelenléte. A
betegek 25%-ban csak egy-egy autoantitest volt detektálható, míg a betegek többségében
kettő (31%), három (25%) vagy akár mind a négy (19%) autoantitest is kimutatható volt,
ami jelzi a manifeszt T1DM jelenlétét. A kapott eredmények alapján nem tudtunk korcsoport
szerinti specificitást felállítani, a 20 év alatti és feletti betegcsoportokban is hasonló arányban
voltak jelen az autoantitestek.
Az autoantitestek vizsgálatának fontos szerepe van a klinikai diagnózisban,
prognózisban, valamint a terápiás válaszok monitorozásában. Az autoantitestek jó
prognosztikai markerekként szolgálnak. Az elsőként megjelenő autoantitestet egy második,
harmadik vagy negyedik autoantitest követheti. Egyetlen autoantitest esetében kicsi a
kockázati tényező a cukorbetegség kialakulására, viszont ha több autoantitest van jelen
nagyobb a kockázat a cukorbetegség manifesztálódására. Fontos a betegek autoantitest
profiljának a nyomon követése, az esetlegesen újonnan megjelenő autoantitestek
azonosítása, vagy egy késői szeronegatívitás kialakulásának detektálása.
Leírás
Kulcsszavak
I.típusú diabetes mellitus, ELISA, CLIA, autoantitestek