Dolgozatom témájának az emberölést választottam, melynek oka, hogy e deliktum - ahogy a Büntetőtörvénykönyv felépítésében is mutatkozik, az emberi élet, testi épség és az egészség elleni bűncselekmények című fejezet első tényállása – az emberi életre a legnagyobb, legsúlyosabb fenyegetést jelenti. Az élethez való jog, olyan alapjog, amelyet nemzetközi dokumentumokban és az Alaptörvényben is deklarál a jogalkotó. A büntetőjogot az élethez való jog több aspektusban érinti, így például az eutanázia, vagy a halálbüntetés kapcsán, sőt a jogos védelem esetében maga a törvény ad felhatalmazást más ember életének kioltására. Ezeken az eseteken kívül azonban a büntetőjog feladata az emberi élet védelme, mely feladatnak az emberölés tényállásával tesz eleget a jogalkotó. A dolgozatomban ezt szeretném bemutatni, ugyanis úgy vélem, hogy az emberi élet egy olyan érték, amelyet a törvényi felhatalmazáson, különösen a jogos védelem esetén kívül senkinek nincs joga elvenni egy másik embertársától. Abban az esetben, ha mindenki így gondolná és tiszteletben tartaná embertársai életét, nem lenne szükség ilyen bűncselekményre. Ugyanakkor azzal, hogy a Btk. maga is egyetért ezzel az elvvel, éppen ezért büntetni rendeli azt, aki nem tartja tiszteletben más életét. Ennek következtében különösen érdekes számomra, hogy az alapeset mellett, a minősített esetekkel és privilegizált alakzattal is rendelkező bűncselekményt a fejlődő joggyakorlat, hogy rendelte és rendeli szabályozni. Az emberölés súlyosságát a jogalkotó a büntetési tételkeretekkel is kifejezésre juttatja, valamint a gyakorlatban szinte kizárólagosan ez az a bűncselekmény, amely miatt életfogytig tartó szabadságvesztést is kiszabnak a bíróságok.