Manapság egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy bizonyos munkakörök betöltése kapcsán a munkáltatók figyelmet fordítsanak a tárgyi tudás felmérése mellett egyéb tényezőkre is, úgymint az általános kognitív képességek vagy a személyiségtényezők meglétére. Ennek kapcsán nem meglepő, hogy a pszichológusok is igyekeznek olyan vizsgálati elrendezéseket létrehozni, melyek segítenek előrejelezni a teljesítményt egy adott szakmában, illetve fogódzót nyújtani arra nézve, hogy mely képességek szükségesek ahhoz, hogy valaki eredményes legyen a munkájában. Erre vonatkozóan több tanulmány is hangsúlyozza bizonyos szakmák tekintetében a komplex közelítésmódot (Bontempo és Napier, 2011, Çoban, 2019). A fordítói és tolmácsolási munka kifejezetten figyelemre méltó ebből a szempontból, az egyéntől ugyanis adott érzelmi tényezők meglétét és magas kognitív kompetenciát egyaránt megkíván. Bontempo ennek kapcsán egyenesen úgy fogalmaz, hogy „ha a sikerre választasz, válassz lelkiismeretes és érzelmileg alkalmazkodó egyéneket” Bontempo, 2009, idézi Hubscher-Davidson, 2013: 335. old.). Ahhoz azonban, hogy a fordítók és tolmácsok ezen kritériumoknak megfeleljenek, feltehetően már az egyetemi képzést megelőzően rendelkezniük kell bizonyos adottságokkal, melyek alkalmassá teszik őket a későbbi eredményes munkavégzésre. Jelen dolgozat ezeknek a képességeknek a feltárásához igyekszik hozzájárulni a fordító és tolmács, valamint szakfordító egyetemi képzésekben részt vevő hallgatók vizsgálata által, miközben azokhoz a feltáró munkákhoz is kíván csatlakozni, melyek a kognitív képességek mellett a nem kognitív egyéni különbségekre is tekintettel vannak.