Az előítéletek elfogadása során a gyermekek a családtagoktól, a kulturális környezetükben létező sztereotípiákat és attitűdöket elsajátítják, melyek indirekt módon is eljutnak az alanyukhoz, kialakítanak egy bizonyos légkört a gyermekek körül, amiben aztán maguk alakíthatják ki előítéleteiket. Fel kell hívni a gyermekek figyelmét a másokkal kapcsolatos azonosságaikra és különbözőségükre, így célszerű az előítélet, a sztereotípia, a diszkrimináció fogalmak tisztázása. Az integráció segíthet megszüntetni az előítéleteket, hiszen az együttélés során a gyerekekben kialakulhat a másság iránti tolerancia. A dolgozat célja, hogy feltárja az óvodáskorúak értékelő viszonyulását a „másság” irányába. A vizsgálat során húsz hatéves, integrált óvodai csoportban nevelkedő, és húsz, szintén hatéves hagyományos csoportban nevelkedő gyermekkel készítettem félig strukturált interjút, amely fejlődéslélektani jellemzők miatt képek (lsd. mellékletek) segítségével történt, ezek eltérő nemzetiségű, társadalmi helyzetű, fogyatékosságú gyermekeket, illetve különböző épületeket mutattak be, így a vizsgálat gyermekenként körülbelül tizenöt percet vett igénybe. Eredményként említhető meg, hogy a gyermekek jellemzően a hozzájuk hasonlókat preferálják, ebben az életkorban a fizikai jellemzők előtérbe kerülnek, így annak ellenére, hogy integrált csoportba járnak a gyermekek, a Down-szindrómával járó sajátos testi jegyek ellenérzést váltanak ki bennük a számukra ismeretlen gyermekkel szemben.

Kulcsszavak: előítélet, sztereotípia, diszkrimináció, attitűd, másság, integráció, óvodáskor.