Dolgozatom címe: A települések együttműködési formái, különös tekintettel a körjegyzőség példájára

A témakör feldolgozása, egy lehetőség számomra, hogy jobban és közelebbről tanulmányozzam az önkormányzati társulási formákat, a körjegyzőség, s ezen belül a körjegyző munkáját. Választásomban közre játszott az is, hogy lakótelepülésem is körjegyzőség keretében működik, így mindennapi szinten tapasztalhatom ennek oldalait, már ha csak a körjegyző ügyfogadási idejére gondolok is. Tanulmányaim vonatkozása kapcsán, az alapképzés elvégzése után-amellett, hogy a tanulást folytatni szeretném- egy települési önkormányzatnál próbálnék majd munkahelyet találni, így a szakdolgozati kutatómunkával elméleti tudásomat is el tudom mélyíteni, amit a későbbiekben remélhetőleg kamatoztatni is tudok. A dolgozat írása közben sok-sok kérdés vetődött fel bennem. Melyek az önkormányzati társulások előnyei és vannak-e hátrányai? A térségi kapcsolat ténylegesen elmélyíthető-e? Mennyire összetett és hogyan végezhető a körjegyzői munka? Igyekeztem a kérdések megválaszolásához cikkeket, tanulmányokat keresni, törvényeket és rendeleteket olvasni. A téma részletes feldolgozásához: Magyarország Alaptörvényét, A helyi önkormányzatokról szóló 1990.évi LXV. törvényt, A helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV törvényt, a 2000. évi XCVI. törvényt- A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről-, a 2004. évi CVII. törvényt- A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól-, valamint 2011. évi CLXXXIX. törvényt Magyarország helyi önkormányzatairól- vettem alapul és az ezekben foglalt rendelkezésekből kiindulva építettem fel a dolgozat vázát. Ezt próbáltam kiegészíteni a helyi rendeletekben, utasításokban foglaltakkal. Az elméleti ismereteimet, tanulmányokban, cikkekben olvasható tapasztalatokkal egészítettem ki. A téma részletes kidolgozásához és az önkormányzati munkához Kölcsey Ferenc szavai nyújtanak motivációt: „egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, egyesített erőkkel pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges…”