Diplomamunkámban a beteg-edukáció hazai és külföldi gyakorlatát mutatom be, különös tekintettel azokra az aspektusaira, amelyeket az általunk a DEOEC ORFM Tanszékén lebonyolított stroke edukációs csoport esetében is előnyben részesítettünk. Így beteg-edukáció hagyományosabb csoportos, információátadásra fókuszáló, de szelf-menedzsment elemekkel kiegészített formáját képviseltük. A program kialakításában a rehabilitációs tanszék sajátosságai, a programban résztvevő betegek egyéni szükségletei, illetve a szakirodalmi adatok nyújtottak segítséget. Oktatási céljaink 3 fő kategória mentén fogalmazódtak meg: a beteg életminőségének javítása, a stroke-kal, illetve rehabilitációval kapcsolatos tudás növelése és a secunder stroke prevenció. A programhoz kapcsolódó randomizált eset-kontroll vizsgálat során a betegek állapot szorongását, illetve betegségteher indexét mértük fel felvételkor és távozáskor. Hipotézisünk pedig az volt, hogy a beteg-edukációs programmal kiegészített hagyományos rehabilitációs folyamat végére csökkenhet az edukációs programban résztvevő betegek állapot szorongása, illetve betegségteher indexének eredménye a specifikus tudás birtokában. Az eredmények kiértékeléséhez varianciaanalízist (ANOVA) hajtottunk végre.