Cél: A vizsgálat a rendszeres edzés érzelmekre gyakorolt hosszútávú hatását emelte fókuszba. Hosszútávú alatt azt értjük, hogy nem egyetlen alkalom vagy pár napos edzésprogram által kiváltott hatásokat néztünk, hanem az életvitelbe beillesztett edzés és az emóciók szabályozásának kapcsolatát. A kardióedzés és erősítő edzés, illetve a kettő kombinációja egyes kutatások szerint más-más mértékű hatással jár az érzelemszabályozásra. Így arra voltunk kíváncsiak, hogy azon személyek között, akik legalább hetente két alkalommal végzik valamely edzésformát, van-e különbség az érzelemszabályozás adaptivitásában, valamint a megélt harag mértékében. A szakirodalmat alapul véve úgy vártuk, hogy a kombinált formában edzők mutatnak majd leginkább adaptív érzelemszabályozási stratégiákat és alacsonyabb haragot, őket követik majd a rendszeresen kardiózók, és hozzájuk viszonyítva az erősítők mutatnak majd inkább gyengébben működő érzelemregulációt.

Módszer: Online elérhető önkitöltős kérdőívcsomaggal gyűjtöttünk adatokat, elérhetőségi mintavétellel. A Kognitív Érzelem-Reguláció Kérdőívet és a Harag és Düh Kifejezési Mód Kérdőívet használtuk. A mintába 100 felnőtt személy került, 86 nő és 14 férfi; összesen 21-en végeztek elsősorban erősítő edzést, 23-an kardiót, 27-en mindkét edzésformát, 29-en pedig egyiket sem.

Eredmények: Az eredmények ellentmondanak a hipotéziseinknek, szinte semmilyen említhető különbséget nem találtunk az edzés típusa és az adaptív vagy maladaptív érzelemszabályozási stratégiákban, sem a düh általában az egyénre jellemző mértékében. Két kivétel volt: a hetente többet edzők arról számoltak be, hogy kevésbé reagálnak mások hibáztatásával, illetve a pozitív átfókuszálás stratégiájával egy-egy megterhelő helyzetre. Más szemszögekből nézve viszont a több edzéssel töltött idő nem mutatott együttjárást a megfelelőbb érzelemszabályozással.

Konklúzió: Összességében nem jár jelentős hatással, hogy valaki mely edzéstípust preferálja, ám ezeket az eredményeket óvatosan kell kezelni; lehetséges, hogy a vizsgálati elrendezésből, a minta összetételéből ered némi ellentmondás a korábbi szakirodalomnak.