A szív-érrendszeri megbetegedések világszerte a vezető halálokok közé tartoznak, hazánkban a daganatos megbetegedéseket megelőzve az első helyen állnak és bár előfordulásuk csökken, még így is többszöröse az európai átlagnak. A kardiovaszkuláris halálozások jelentős részének hátterében a koronáriaszklerózis áll, melynek egyik leggyakoribb és legsúlyosabb megnyilvánulási formája az akut koronária szindróma. Az ACS nem egy egységes klinikai kórkép, az EKG alapján feloszthatjuk ST-elevációval járó ill. nem járó formákra és ezeken belül a kardiális biomarkerek vizsgálatával megkülönböztethetünk STEMI-t illetve NSTEMI-t/IA-t. Az ACS kialakulásának hátterében álló folyamat az ateroszklerózis, mely egy endotéldiszfunkcióval, az érfalba történő lipidlerakódással, gyulladással, ateroszkleroticus plakk kialakulásával jellemezhető folyamat. A tünetek megjelenéséért a szívet ellátó koszorúerekben kialakuló vulnerábilis plakkok eróziója vagy ruptúraja következtében beinduló trombusképződés és az ez által okozott áramláscsökkenés áll. Ha a koronária elzáródása teljes, akkor nagy valószínűséggel STEMI, ha csak részleges, akkor az időtartamtól is függően NSTEMI vagy IA fog kialakulni. A diagnosztikában szerepe van az anamnézisnek, fizikális vizsgálatnak, EKG-nak, laborvizsgálatoknak (elsősorban troponin I és T), invazív és non-invazív képalkotóknak (elsősorban koronarográfia és szívultrahang) A differenciál diagnosztika során számos kórállapot szóba jöhet, ezek közül a legfontosabb elkülönítendő kórképek a pulmonális embólia és az aorta disszekció. ACS esetén a célunk, hogy a lehető leghamarabb diagnózishoz jussunk és megkezdjük a terápiát, amivel helyreállíthatjuk a koronáriakeringést, épp ezért a diagnózisalkotás során előnyben részesítjük az informatív, gyorsan elvégezhető ún. „bedside” módszereket. Mivel az ACS nem egységes klinikai kórkép, a terápiája sem egységes. Közös stratégia a plakk stabilizálása és a koronáriaperfúzió biztosítása. STE-ACS esetén a mielőbbi reperfúzióra/revaszkularizációra törekszünk, NSTE-ACS esetén a helyes stratégia (invazív/non-invazív) megválasztását rizikótáblázatok segítik. A legelterjedtebb ilyen táblázat a GRACE risk score. Az akut szakban a gyógyszeres kezelés és a reperfúziós/revaszkularizációs technikák jönnek szóba, a későbbiek során a rehabilitációé, szekunder prevencióé a főszerep. A gyógyszeres terápián belül alkalmazhatunk antiiszkémiás szereket (melyek vagy az oxigénkínálatot fokozzák vagy a szív oxigénigényét csökkentik), trombocitaaggregációt gátló készítményeket valamint a véralvadási kaszkádra ható antikoagulánsokat. A koroanária átjárhatóságának helyreállítása az esetek többségében perkutan koronáriaintervencióval történik, mely során egy perifériás artérián keresztül egy katéter bevezetésével érjük el a culprit léziót, ott ballonos tágítást, majd szent beültetést végzünk. A sztent lehet BMS vagy DES. Szükség esetén speciális technikákat is alkalmazhatunk: trombus aspiráció, vágóballon, rotablátor. A jelentősebb lehetséges szövődmények a resztenózis, a sztenttrombózis, vérzés. A koronáriakeringés helyreállítására szóba jöhet még a trombus feloldása fibrinolítikumokkal valamint a koronária bypass műtét. Előbbit akkor alkalmazzuk, ha a PCI nem végezhető el a megfelelő időn (ált. 120 perc) belül, míg utóbbit relatíve ritkán, olyan esetekben használjuk, ha a PCI valamilyen technikai, anatómiai ok miatt nem végezhető el. Fontos a megfelelő kezelési stratégia. NSTE-ACS esetén a betegeket rizikócsoportba soroljuk, amely alapján megválasztjuk a helyes stratégiát: non-invazív, invazív, korai invazív, sürgős invazív. STE-ACS esetén ha PCI-t végző központban vagyunk, akkor azonnal, lehetőleg 60 percen belül primer PCI-t végzünk, ha nem ilyen helyen vagyunk, de a beteg központba szállítható és a kezelés megkezdhető 120 percen belül, akkor primer transzport majd primer PCI választandó, ha nem férnénk bele a 120 perces időablakba, akkor 30 percen belül fibrinolízis majd transzport a központba a választandó eljárás. A központba történő érkezés után, ha a fibrinolízis sikertelen volt akkor azonnal rescue PCI végzendő, ha sikeres volt, akkor 3-24 óra múlva koronarográfia, szükség esetén terápiás beavatkozással kiegészítve. A rehabilitáció során célunk, hogy a beteg életminősége minél jobban megközelítse az akut esemény előttit. Az intézeti és az ambuláns rehabilitációnak egyaránt fontos szerepe lehet. Szekunder prevenció során fontos az ismert rizikófaktorok mérséklése, ami életmódváltással, gyógyszeres kezeléssel érhető el. PCI-t követően, a legalább 12 hónapig tartó kettős TAGG kezelés szintén elengedhetetlen.