Dolgozatomban a cerebrovascularis megbetegedések kialakulásában döntő szerepet játszó hemodinamikai változásokat és a hemosztázis rendszer eltéréseit vizsgáltam. Megállapítottuk, hogy súlyos alsóvégtagi érszűkületben szenvedő betegekben az atherosclerosis rizikófaktorai halmozottan vannak jelen, s a betegek 20%-ban egyidejűleg súlyos carotis stenosist is észleltünk. Adataink felhívják a figyelmet arra, hogy a rizikófaktorok egyidőben számos eret érinthetnek, s emiatt az alsóvégtagi arteriák szűkülete esetén az arteria carotisok vizsgálatát is el kell végezni. Az egészséges személyekben végzett hemodinamikai vizsgálataink eredményei, melyek jobb cerebrovascularis rezervkapacitást igazoltak a menopausa előtt álló nőkben a hasonló korú férfiakhoz képest, a női nemi hormonok cerebralis hemodinamikát befolyásoló szerepére utalnak. Az egészséges személyekhez hasonló rezervkapacitást észleltünk súlyos carotis stenosisban szenvedő aszimptómás betegekben, ellenben a szimptómás betegek obstruktív oldalán a rezervkapacitás szignifikánsan csökkent az ellenoldalhoz és a kontroll csoport adataihoz képest. A szimptómás betegekben észlelt csökkent rezervkapacitás legvalószínűbb magyarázata a nem kielégítő kollaterális keringés. Mivel napjainkban az ischaemiás stroke egyik bizonyítottan hatásos terápiája a thrombolysis, fontosnak tartottuk a vazoreaktivitás vizsgálatát átmeneti fokális agyi ischaemiában is. Állatkísérletes eredményeink az ischaemia során súlyosan károsodott területben a CO2 reaktivitás elhúzódó zavarát igazolták a reperfúzió alatt, a javuló energia-metabolizmus ellenére. Az agyi keringészavarban szenvedő betegek hemosztázis vizsgálata során fokozott thrombocyta aggregatiót, magasabb monocyta szöveti faktor antigén szintet és procoagulans aktivitást észleltünk a kontroll csoporthoz képest. A fokozott thrombocyta aggregatiót a betegek többségében napi 100 mg acetil-szalicilát tartósan és hatásosan gátolta. A fiatal (<50 év) betegekben meglepően nagy arányban találtuk legalább egy természetes anticoagulans fehérje csökkent aktivitását, vagy alacsony aktivált protein-C rátát, azonban ez az arány 3 hónap múlva szignifikánsan csökkent. Adataink azt jelzik, hogy a cerebralis ischaemia befolyásolhatja a mérések eredményét, de elgondolkodtató, hogy a beválogatáskor számos betegben észlelt fokozott alvadékonyság - függetlenül attól, hogy ez a stroke oka, vagy csak a következménye - hozzájárulhat a cerebralis ischaemia progressziójához. Eredményeink a hemodinamikai és hemosztázis vizsgálatok komplex szerepét hangsúlyozzák a cerebrovascularis megbetegedések megelőzésében, diagnosztikájában és a terápiás próbálkozások eredményeinek követésében.