A pedagógus mentális állapota és személyisége kulcsfontosságú az oktatás minősége szempontjából. A pedagógusok jelentős része tartós stresszben, többen kiégési szindrómában szenvednek. Az Európai Unióban minden negyedik munkavállalót érintenek a munkahelyi stressz következményei (EU–OSHA, [2009.]) A tartósan fennálló munkahelyi stresszegyik legsúlyosabb következménye a kiégés szindróma, amelynek története 1974-ben kezdődött. Ekkor Herbert Freudenberger meg adta a jelenség első definícióját: „Ez a szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár s amelyet a saját személyre, a munkára illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek” (Ónody, [2001] 83.old). Hipotéziseim szerint iskolánk tanárai között szintén jelen van a mentális kimerülés, becslésem szerint oktatóink tágabb csoportját érinti, ennek következményeként romlik az oktatás hatékonysága. Szakdolgozatom keretében kérdőíves felmérést végeztem a mentális kimerülésről és megküzdési lehetőségekről, stratégiákról. A kapott eredményeket elemzem és javaslatot teszek a pedagógusok mentális tehermentesítését szolgáló egyéni és iskolai szintű kezdeményezésekre.