A gyepes- és mozaikos élőhelyek, melyeket hazánk földrajzi elhelyezkedése, éghajlata, természetes állatvilága és elődeink évezredes tevékenysége alakította ki és tartott fenn, napjainkban is kiemelkedő értékeket képviselnek. Így elengedhetetlen a gyepek komplex, állatokkal történő hasznosításának, a legeltetésnek és a kaszálásnak vizsgálata, hogy a gyakorlatban minél kedvezőbb eredményeket érhessünk el. E tevékenység során elengedhetetlen a „jut is, marad is” elv érvényesítése. A mezőgazdaság biodiverzitást növelő hatása arra vezethető vissza, hogy az antropogén agrárökoszisztémák új élőhelyeket és lehetőségeket nyitottak olyan fajok számára, amelyek az erdővel borított természeti tájakon nem találták volna meg létfeltételeiket. A természetvédelmi szervezetek már régen felismerték, hogy az állat- és növényvilág mellett egy-egy hagyományos gazdálkodási mód is megőrzésre érdemes érték, mely a legjobb eszköze az élővilág védelmének. Az élőlények egy jelentős része, mint például a madarak is nagy területeket járnak be életük során és nyilvánvalóan nem mindig védett területeken tartózkodnak, valamint a mezőgazdasági területek jelentős szerepet töltenek be táplálkozóhelyként. Dolgozatomban a gazdálkodás területre gyakorolt hatását szeretném bemutatni a következtetések levonásával az egyes fajok fényében, valamint hogyan befolyásolja a legeltetés illetve a kaszálás az itt élő fajok életkörülményeit és szaporodását.