Napjainkban komoly társadalmi probléma az agresszió, amely a fiatalok körében is egyre gyakrabban tapasztalható. Az agresszió ott van a családok, a formális és informális gyermekközösségek életében, így az iskolában is. Megvetés, káromkodás, durvaság, bántás, sértés, megalázás, fenyegetés, zsarolás, kegyetlenkedés, verés, rombolás, garázdaság. Destruktivitás, antiszocialitás, kriminalitás, terror. Egyre ismerősebb fogalmak. Önmagunkban is felfedezzük a „gyilkos indulatokat”, az enyhébb megnyilvánulásokat már természetesnek is tartjuk. Támadunk és védekezünk, ahogy tudunk. A fentiek már nem pusztán néha-néha kellemetlenkedő jelenségek, hanem életünk részévé vált interperszonális panelek, amelyek különböző mértékben és intenzitással épültek be mindennapjainkba. E probléma világméretűvé vált, nincs nap, mely ne szólna iskolákban elkövetett erőszakról legyen az Anglia, az Amerikai Egyesült Államok vagy ne menjünk messzire 2008 szeptembere Hajdúhadház. Jó esetben szélsőségesebb formáikban csak a médiákon keresztül érintenek meg bennünket, de sokszor nem az igazsággal szembesülnek azon társadalmi réteget kik véleményt alkotnak pedagógusról, intézményvezetőről, hogy nem megfelelően bánik, közeledik az agresszív gyermekhez. Mivel gyermekeink világa is bőven és egyre változatosabb formában termeli és szenvedi el az agressziót, lehetetlen nem foglalkozni vele. Értenünk és ismernünk kell, hogy kezelni tudjuk, és időben megtaláljuk az orvoslás legmegfelelőbb formáját. A differenciálódó agresszió elemei motivátorokként funkcionálnak, forrásként táplálva gyermekeink és sajnos a pedagógusok attitűdjét, értékrendjét, mentalitását, viselkedését, döntéseit. A sehogy vagy rosszul kezelt agresszió, megrontja, vagy a már megromlott kapcsolatokat tovább mérgezi. Az ember fejlődése során napjainkkal bezárólag az agresszió jelen volt, hol a túléléshez hol a társadalmi vagy egyéni célok eléréséhez szükségeltetett. Depresszióssá válik, azaz ember, aki saját testének-lelkének határait megvédeni képtelen. Mindez hatással lesz a tanulási motivációra, az iskolai teljesítésre, a közösség életére, légkörére, az intézmény egész pedagógiai klímájára. Így felnőttként visszaemlékezve a mi gyermekkorunk iskolai agressziója az apró csínytevéseken túl nem nyilvánult meg a pedagógus fizikai bántalmazásában. Ha otthon kiderült, hogy az iskolában büntetést kaptam a nem megfelelő viselkedésemért, a büntetés otthon is folytatódott megtoldva egy-két pofonnal. A szüleim elmondták, hogy helyettem is szégyellik magukat és együtt fogunk másnap bocsánatot kérni. A mai világ nem ilyen, minden megengedett és megengedhető. A pedagógusnak nincs tisztelete, a szülőnek nincs önérzete, a gyereknek nincs szabálytudata. Nekünk vezetőknek, pedagógusoknak kell nevelnünk, oktatnunk a gyerekeket, a felnövekvő nemzedéket némi szülői segítséggel, hogy ideális alapot teremtsünk a gyermekek egészséges fejlődéséhez, felnőtté válásához. Dolgozatomban intézményvezetőkkel készített interjúk során szeretném bemutatni milyen lehetőségek, eszközök állnak rendelkezésükre az agresszió kezelésére, tud e az iskolai környezet befolyásoló tényező lenni vagy a nem megfelelő vagy az ideális családi környezetből érkező gyermek feltétlenül magával hordozza az otthoni példát és minta ként követi azt.