Dolgozatom célja a terhelti vallomás büntetőeljárásbeli jelentőségének és a hozzá kapcsolódó eljárási garanciáknak a bemutatása. Ennek fényében arra a kérdésre próbálok választ találni, hogy hogyan értékelhető a terhelti vallomás, milyen szerepet tölt be napjaink büntetőeljárásában. Valóban a „bizonyítékok királynőjének” minősül, vagy mostanra már elvesztette ezen királyi méltóságát és egyenértékűvé vált a büntetőeljárásbeli bizonyítás többi eszközével? Témaválasztásom hátterében a terhelti vallomás ezen ambivalens megítélése áll, melyhez kapcsolódóan az elmélet és a gyakorlat a mai napig ellentétes álláspontokat képvisel. Így dolgozatom első részeként egy rövid történeti áttekintést próbálok adni ahhoz kapcsolódóan, hogy a terhelti vallomás az idők folyamán milyen jelentőséggel bírt a büntetőeljárások során. Ezt követően a terhelt vallomásának jelenlegi büntetőeljárásunkban elfoglalt helyét és keletkezésének törvényes rendjét tekintem át. Ezen szabályrendszer vizsgálata után a terhelti vallomás tartalmát befolyásoló kihallgatási módszerek rövid áttekintését kísérlem meg. Témaválasztásom okán, úgy gondolom, hogy dolgozatom kihagyhatatlan részét képezi a Miranda eset bemutatása és következményeinek ismertetése mind a külföldi - mind a hazai büntetőeljárás fényében. Dolgozatom záró fejezeteiben a beismerő vallomásra alapított külön eljárások létjogosultságát próbálom meg felvázolni, majd pedig a hazánkban néhány éve bevezetésre kerülő közvetítői eljárás, mediáció, jellemző vonásait kísérlem meg bemutatni annak okán, hogy ezen eljárás egyik generátoraként szintén a terhelti beismerő vallomás áll. Végül, de nem utolsó sorban pedig az Emberi Jogok Európai Bíróságának néhány, a témához kapcsolódó jogestét ismertetem.