Dolgozatom témája az ingatlan-nyilvántartási igények részletes bemutatása, különösen a polgári eljárásjog olyan jogvédelmi eszköze, amellyel a 90’-es évektől megnőtt ingatlantulajdonnal kapcsolatos bűncselekmények (csalások) esetén, az érvénytelen szerződésekkel érintett ingatlantulajdonosok fordulhattak bírósághoz, vagyis a törlési perek anyagi és eljárásjogi szabályainak, a vonatkozó bírói gyakorlattal történő ismertetése. A dolgozat első részében az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonszerzés eseteit mutatom be, ismertetve az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzési igényét és az ingatlan-nyilvántartás teljességében bízó jóhiszemű jogszerző jogvédelmét. Ezt követően bemutatom az ingatlan-nyilvántartási (telekkönyvi) elbirtoklást, amelyet az osztrák polgári törvénykönyv vezetett be és az Alkotmánybíróság 80/2006. (XII.20.) számú határozatáig a magyar telekkönyvi jog része volt.
A dolgozatban kitérek az Alkotmánybíróság által megsemmisített ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 5. § (5) bekezdése és az Inytv. 63. § (2) bekezdésének, a törlési per megindításának egymásnak ellentmondó rendelkezései miatt kialakult jogértelmezési problémájára illetve az azt feloldó bírói gyakorlatra. A dolgozat nagyobb felében az érvénytelenségen alapuló törlési pereket ismertetem szemezgetve a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák ítéleteiből. Részletesen írok a törlési per alanyairól, a határidőkről, érvénytelen okiratokról, végül pedig az eredeti állapot helyreállításáról.