Az itáliai alkotmányfejlődés

Dátum
Szerzők
Simon, Zita
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Dolgozatom témája az Itáliai-félsziget történelmének, alkotmányos fejlődésének bemutatása, és annak elemzése, hogy az évszázadokon keresztül széttagolt fejedelemségekből, önálló városállamokból hogyan alakult ki az egységes Olaszország. Mivel dolgozatom fő célja az alkotmány fejlődésének nyomon követése, így az alkotmány eredetét, kialakulását és fajtáit is bemutatom. Az alkotmányos alapok elemzése után az Itáliai-félsziget történelmét mutatom be a Római Birodalom szétválásától kezdve, abból az aspektusból, hogy a VIII. századra hogyan jutunk el a félsziget széttagoltságáig. Mivel az európai nagyhatalmak területi terjeszkedése Itáliára is kiterjedt, a rájuk jellemző abszolutizmusok a félszigeten is megjelentek. A XVIII. században a közös nyelv és kultúra miatt felmerült az egységes Itália gondolata, de az államok közötti rivalizálás, valamint a pápák függetlenségükhöz való ragaszkodása megakadályozta az egységet. A széttagoltságnak Napóleon vetett véget, sorra hódította meg a területeket, melyek egyesítésével létrehozta az Itáliai Köztársaságot 1802-ben. Az 1848-as forradalmi hullám hatására alkotmányok és statútumok egész sorát bocsátották ki, melyek közül a legkiemelkedőbb a Szárd-Piemonti Királyság alkotmánya a Statuto Albertino. A Szárd Királyság miniszterelnöke, Cavour grófja a franciákkal szövetkezve felszabadította a területeket, és sorra csatolta a Szárd Királysághoz, majd népszavazással legitimálta a folyamatot, így 1861-ben létrejött az Olasz Királyság.
Leírás
Kulcsszavak
Itália, olasz, alkotmány
Forrás