A rosszindulatú daganatos betegségek idejében történő felismerése fontos kérdés valamennyi orvos számára. A daganatos betegségek magas mortalitásának és rövidebb túlélési idejének egyik oka a betegség késői felismerése. Kutatásom során adatokat gyűjtöttem egy háziorvosi praxisban. Vizsgáltam, miként derült fény a betegségre, mennyi idő telt el átlagosan az első panasz és a végleges diagnózis felállítása között, milyen terápiában részesültek a betegek, mit tett a családorvos a szakellátás igénybevétele előtt és után. Célom volt kiemelni az alapellátás keretein belül megvalósuló primer és secunder prevenció szerepét. A tumoros betegség felismerése előtt a betegek 33%-a csak panasz esetén kereste fel háziorvosát. Tüneteket észlelve a betegek 40%-a egy hónapon belül orvoshoz fordult. A diagnózisig eltelt időket vizsgálva nem találtam különbséget az azonnal orvoshoz fordulók és az egy hónapnál többet késlekedők között. A betegek 92%-a három hónapon belül definitív diagnózishoz jutott. Az onkológiai éberség gyakorlatát az alapellátásban fontos alkalmazni, és a háziorvosnak a szűrővizsgálatokra motiválnia kell betegeit. A daganatos megbetegedések primer és secunder prevenciójában a háziorvosnak fontos szerepe lehet.