Jelen kutatásunk célja volt, hogy egy új, szelektív terápiás aferezis technikának, a Rheopheresisnek hatásait tanulmányozzuk egy nehezen kezelhető, egészséget súlyosan károsító, magas prevalenciájú megbetegedésben, a hyperviscositással szövődő diabeteses láb syndromában. A kezelés egy kettős kaszkád membránfiltrációs eljárás, mely a vérviszkozitást fokozó paraméterek szűrésével (úgymint LDL, Lp(a), triglicerid, koleszterin, fibrinogén, α2 macroglobulin, vWF, IgM) képes javítani a microcirculatiot, normalizálni a haemorheológiai státuszt, így a kezelés egyéb kórképekben már sikeresen alkalmazásra került. Kutatásaink során jelentős klinikai sikereket értünk el a diabetes talaján kialakult alsó végtagi, gyógyhajlamot nem mutató, microvascularis károsodásból fakadó fekélyek, és a terápiarezisztens, progrediáló sensomotoros polyneuropathia terápiájában. A kezelések hatására a fekélyek szanálódtak, a neuropathiás panaszok mérséklődtek, a fájdalomcsillapító igények csökkentek, az idegi funkciók javultak. Klinikai eredményeink azonban túlmutattak a Rheopheresis már ismert hatásain, amely szükségessé tette a Rheopheresis kezelés hatásainak széleskörűbb feltérképezését. A kutatás érdekében in vitro HUVEC sejtmodellt hoztunk létre, amelyen az intravascularis hyperglicaemiát szimulálva vizsgáltuk az endothel sejtekben végbemenő inflammációs folyamatokat és az antioxidáns státusz változását. A kísérlet során egyetlen modellen, összefüggéseiben írtuk le a diabetes indukálta endothelialis inflammációt, az extrém hyperglicaemia hatására végbemenő prooxidáns folyamatokat és kóros vascularis mediátorok felszabadulását. In vitro vizsgálataink segítségével olyan biokémiai paraméterek és markerek kerültek meghatározásra, melyekkel a Rheopheresis kezelés hatásait monitorozni tudtuk. A Rheopheresis kezelés hatásvizsgálata során a már ismert, viscositást normalizáló hatásokon túl, a gyulladásos citokinek (Il-6, Il-8, TNF-α) jelentős csökkenését tapasztaltuk, ezáltal bizonyítottuk a Rheopheresis antiinflammatorikus hatását, igazoltuk a kezelés jótékony hatásait a kórosan felszabaduló vascularis mediátorokra (ET-1 TXB-2) és komplett cisztein pool analízisünkkel validáltuk a kezelés antioxidáns hatásait. A káros proteinek filtrációjával az extracelluláris térben található teljes és szabad cisztein, illetve total homocisztein szint csökkent, míg a gamma-glutamil-cisztein koncentráció emelkedett. Mindezen változások az antioxidáns státusz javulását indikálják.

The aim of our present research was to study the effects of a new, selective therapeutic apheresis technique, Rheopheresis, in a difficult-to-treat, high-prevalence disease that seriously harms health, the diabetic foot syndrome complicated by hyperviscosity. The treatment is a double cascade membrane filtration procedure, which by filtering parameters that increase blood viscosity (such as LDL, Lp(a), triglyceride, cholesterol, fibrinogen, α2 macroglobulin, vWF, IgM) can improve microcirculation, normalize hemorheological status, so the treatment it has already been successfully used in diseases. In the course of our research, we have achieved significant clinical success in the treatment of lower extremity ulcers that do not show a tendency to heal, resulting from microvascular damage, and therapy-resistant, progressive sensorimotor polyneuropathy. As a result of the treatments, the ulcers healed, the neuropathic complaints decreased, the need for painkillers decreased, and the nerve functions improved. However, our clinical results went beyond the already known effects of Rheopheresis, which necessitated a more extensive mapping of the effects of Rheopheresis treatment. For the purpose of the research, we created an in vitro HUVEC cell model, on which we investigated the inflammatory processes taking place in the endothelial cells and the changes in the antioxidant status by simulating intravascular hyperglycemia. During the experiment, we described diabetes-induced endothelial inflammation, pro-oxidant processes and the release of abnormal vascular mediators as a result of extreme hyperglycemia on a single model. With the help of our in vitro tests, biochemical parameters and markers were determined with which we could monitor the effects of the Rheopheresis treatment. During the evaluation of the effect of the Rheopheresis treatment, in addition to the already known viscosity-normalizing effects, we experienced a significant decrease in inflammatory cytokines (Il-6, Il-8, TNF- α), thereby proving the anti-inflammatory effect of the Rheopheresis, and confirming the beneficial effects of the treatment on the abnormally released vascular mediators (ET-1 TXB-2) and we validated the antioxidant effects of the treatment with our complete cysteine pool analysis. With the filtration of harmful proteins, the total and free cysteine and total homocysteine levels in the extracellular space decreased, while the gamma-glutamyl-cysteine concentration increased. All these changes indicate an improvement in the antioxidant status.