Jelenleg hazánkban a fogyatékossággal élő személyek ellátása kapcsán uralkodó az ún. „megengedő” gondozási modell, mely a részleges, illetve teljes izolációt részesíti előnyben, a többségi társadalomtól elszigetelt, szegregált módon. A probléma megoldására fogalmazódott meg az igény egy integráltabb rendszer kialakítására, így kezdődött több száz fős lakhatási formák felváltása kisebb férőhelyszámú ellátási egységekre. A kiváltási folyamat sarokköve az ellátottak foglalkoztatásának megszervezése, így a pénzkereset lehetősége mellett, a mindennapi hasznos tevékenység hosszú távon hozzájárul a kliens élhető mindennapjaihoz. Feltételezésem szerint a foglalkoztatás szervezése és annak minőségi, mennyiségi mutatói az európai normák alatt vannak. Jelenlegi szemléletmód korántsem mondható támogatónak. A jogszabályi környezet a fennálló körülmények ellenére számos nehézséggel küzd, a foglalkoztatás ugyan ott van minden intézményben, de elmarad a nemzetközi sztenderdektől, a stratégiában meghatározott kívánatos szinttől.