Összefoglalás

Bevezetés: A Hodgkin-lymphoma (HL) a nyirokrendszer rosszindulatú, klonális, B-lymphocyta eredetű daganatos megbetegedése, amely nem csak típusos klinikai és morfológiai, hanem kezelési jellemzőkkel is bír, amely megkülönbözteti a többi malignus lymphoproliferatív kórképtől. A HL a modern és a prognosztikai állapothoz igazított (rizikó-adaptált) kezeléseknek köszönhetően 80-90%-ban gyógyítható megbetegedés. A diagnózis megállapítását követően mihamarabb meg kell kezdeni a kezelést. A korábban kezelt betegek késői kezelési szövődményeinek felismerése alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a lehető legjobb kezelési eredmény mellett legalább olyan fontos, hogy a kezelés korai és késői mellékhatásai a túlélést és az életminőséget ne csökkentsék. Így napjainkban előtérbe került a kemoterápia és másodlagossá vált a radioterápia szerepe. Az interim 18FDG-PET/CT (18-fluoro-2-dezoxi-D-gükóz pozitron emissziós tomográfia/ computer tomográfia) vizsgálatok eredményének kiemelkedő prognosztikai jelentősége van a HL-es betegek követésében. Jelenleg, az értékelésre elfogadott 5 pontos vizuális skála alkalmazásakor az MRU (minimal residual uptake) fogalmának értelmezése nem egységes. Célkitűzések: Az alkalmazott MRU meghatározások prognózisra gyakorolt hatásának összehasonlítása. A kutatásaink ezen minimális aktivitást mutató eseteket vizsgálja. A 2005 óta különböző tanulmányok egyre nagyobb aktivitású eseteket is az MRU-ba sorolnak, így bővül azoknak a betegeknek a halmaza, akik a responder, vagyis a terápiára válaszolók csoportjába kerülnek, és egészen a máj aktivitását meghaladó esetekben beszélünk csak a non-responder, terápiára nem válaszoló betegekről. Az MRU-be sorolt betegek fokozott megfigyelést igényelnek, de nem indikált a terápia intenzifikálása a jobb prognózis eléréséért. Betegek és módszerek: 82 frissen felismert HL beteg (férfi: 40, nő: 42, átlag életkor: 36 év) interim 18FDG-PET/CT vizsgálatát értékeltük a London, Hutchings, Gallamini és Barrington kritérium rendszerek alapján. Az 18FDG-PET/CT vizsgálatok standardizált protokoll szerint ugyanazon a PET-CT kamerán történtek. A vizsgálatok értékelését két tapasztalt szakember végezte. A betegek mindegyike 6 ciklus ABVD/EBVD terápiában és protokoll szerint szükség esetén frakcionált, érintett mezős radioterápiában részesült. Az interim 18FDG-PET/CT eredménye nem befolyásolta a később alkalmazott terápiát. A medián követési idő 24 hónap volt (9-47 hónap). Kaplan-Meier analízist végeztünk az teljes túlélés (Overall Survival, OS) és progresszió mentes túlélés (Progression Free Survival, PFS) meghatározására és Mantel-Cox próbát a különböző csoportok kimenetelének összehasonlítására. Eredmények: A megfigyelési idő alatt a betegek 78%-nál nem következett be progresszió. A PET pozitív csoportban mind a 4 kritériumrendszer alapján rosszabb prognózist mértünk a PET negatív betegekhez képest. A Barrington és Gallamini módszer megbízhatóbb a prognózis becslésében. Cox-regresszióval, lépésenkénti módszerrel ("forward stepwise" (likelihood ratio)) a 4 kritérium rendszer közül a Barrington kritériumrendszer bizonyult leghatékonyabbnak (p<10-4 ). Ugyanakkor a PET negatív csoporthoz képest nem volt szignifikáns különbség túlélésre sem a PFS-re egyik definiált MRU csoportban sem. Megbeszélés: Vizsgálatunk alapján a Barrington és Gallamini kritériumrendszerrel egyértelműen elkülöníthetők a rosszabb prognózisú PET+ betegek az interim 18FDG-PET/CT vizsgálat eredménye alapján, viszont az MRU fogalom- bármely ajánlott definícióval- klinikai szempontból nem bír prognosztikai értékkel. Azonban az adatok pontosítására nagyobb betegszám és hosszabb követés szükséges.