A PARP1 és a PARP2 az ADP-ribozilációt, a fehérjék poszttranszlációs módosításainak egyik típusát katalizáló enzimek családjába tartozik. Katalitikus funkciójuk elsődlegesen DNS törések hatására aktiválódik, és így a PARP1 és PARP2 sokáig csak a DNS-törések hibajavításában betöltött kulcsfontosságú szerepéről volt ismert. PARP aktivációt leírtak már számos Th2-mediált gyulladásos folyamatban, de a vizsgálatok főként a PARP1 szerepére koncentráltak, míg a PARP2 gyulladásban betöltött szerepéről kevés információval rendelkezünk. A psoriasis (pikkelysömör) az egyik leggyakoribb krónikus gyulladásos bőrbetegség, amelynek során a bőrön jellegzetes plakkok alakulnak ki az epidermális keratinociták túlzott mértékű proliferációjának és elégtelen differenciációjának következményeként. A jelenleg elfogadott magyarázat szerint a pikkelysömör kialakulásáért a Th sejtek bizonyos populációi, elsődlegesen a Th17 sejtek által mediált immunválaszok felelősekk, amelynek közvetítésében az IL23/IL17 citokin tengelynek központi szerepe van a psoriasis-ra jellemző gyulladás kialakulásában. Munkánk során a PARP1 és a PARP2 lehetséges szerepét kívántuk feltárni a psoriasis-ra jellemző gyulladás szabályozásában. Vizsgálatainkat mind psoriasisos betegek szövetmintáit felhasználva, mind egér modellek alkalmazásával, mind pedig sejtkultúrás kísérleteket használva valósítottuk meg. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a PARP1 ellentétes szerepet tölthet be a Th17 típusú gyulladásban, például pikkelysömörben, mint a Th2-mediált folyamatokban, valamint feltételezzük, hogy a PARP2 expresszió és az epidermális keratinociták ösztrogén szintézise között összefüggés lehet, amely hozzájárulhat a lokális gyulladásos folyamatok szabályozásához a pikkelysömör patomechanizmusa során.

PARP1 and PARP2 belongs to the family of enzymes that catalyze ADP-ribosylation, a type of post-translational modification of proteins. Their catalytic function is primarily activated in response to DNA breaks, and thus, for a long time, PARP1 and PARP2 were known for their key roles in DNA damage repair. PARP activation has been described in several Th2-mediated inflammatory processes, but research has mainly focused on the role of PARP1, while there is limited information on the role of PARP2 in inflammation. Psoriasis is one of the most common chronic inflammatory skin diseases, characterized by the formation of distinct plaques on the skin due to the due to excessive hyperproliferation and abnormal differentiation of epidermal keratinocytes. According to the currently accepted explanation, certain populations of Th cells, primarily Th17 cells, are responsible for the development of psoriasis through mediated by the IL23/IL17 cytokine axis, play a central role in the development of psoriasis-specific inflammation. In our work, we aimed to explore the possible roles of PARP1 and PARP2 in regulating the inflammation characteristic of psoriasis. We conducted our investigations using tissue samples from psoriasis patients, mouse models, and cell culture experiments. Based on our results, it appears that PARP1 may play opposing roles in Th17-type inflammation, such as in psoriasis, compared to Th2-mediated processes. Additionally, we hypothesize that there may be a correlation between PARP2 expression and the synthesis of estrogen in epidermal keratinocytes, which could contribute to the regulation of local inflammatory processes in the pathomechanism of psoriasis.