A rákos betegségek kezelése során a legnagyobb problémát az okozza, hogy az alkalmazott hatóanyagok szelektivitása nem megfelelő, így a beteg sejtek mellett az egészségeseket is károsítják. Így sok kutatásban előtérbe került a szelektív hatóanyagok kifejlesztése. A szelektivitás alapját olyan tulajdonságok szolgáltathatják, melyek eltérnek az egészséges és a rákos sejtek esetében. Ilyen tulajdonság a daganatos sejtekre jellemző hipoxia, amely oxigénhiányos állapot lévén reduktívabb környezetet biztosít, így megvalósulhat a Co(III) komplexek Co(II)-vé redukálódása, amivel megtörténne a ligandumként csatolt hatóanyagok szelektív bejuttatása a beteg sejtekbe. Szakdolgozatom készítése során olyan [Co(4N)(flavonolát)]n+ típusú komplexek előállítását végeztem, melyekben 4N donorként trisz(2-aminoetil)amin (tren) és trisz(2-piridilmetil)amin (tpa), flavonolátként pedig flavonol és krizin szerepelnek. Előállítottam a (Co(tren)(flav)2, (Co(tpa)(flav)2, (Co(tren)(krizin)2 és (Co(tpa)(krizin)2 komplexeket és a szintetizált vegyületeket NMR és IR spektroszkópia, valamint elemanalízis segítségével jellemeztem. A komplexek redoxi tulajdonságait ciklikus voltammetriás módszerrel vizsgáltam, majd összehasonlítottam a kutatócsoportunkban előzetesen megfigyelt, hasonló szerkezetű komplexekre kapott értékekkel. A redukciós csúcspotenciál a (Co(tren)(flav)2 esetén -203 mV, a (Co(tren)(krizin)2 esetén pedig -319 mV értéknek adódott, amelyek a -200mV- -400 mV-os, élő szervezetre jellemző tartományba esnek. Ebből következően ezen vegyületek alkalmazása felmerülhet prodrugként. További előnyös tulajdonsága gyógyszerkémiai szempontból ennek a két komplexnek, hogy redukciós folyamataik irreverzibilisek. Jövőbeli terveinkben a készített komplexek biológiai vizsgálata szerepel ráksejt vonalakon, hogy kiderüljön, valóban hatásosak lehetnek-e mint gyógyhatású készítmények.